52.részlet

Szóval a fiam asztmás.Alig egy hete,azon a délutánon derült ki,hogy beteg.Carly szétbőgte a fejét,de én mindig próbáltam azzal nyugtatni,hogy ez már megtörtént,s nincs mit tenni.Természetesen én is iszonyúan sajnáltam Noel-t,de mivel a nagymamám,és Carly anyukája is asztmás volt,így volt honnan örökölnie.Sajnos rajta már most kijött.

Lassan kelek ki az ágyból,Ca mellől,s megyek le a hatalmas konyhánkba,reggelit készíteni mindenkinek.Mivel a téli szünet első napja van,így a gyerekek nem mentek óvodába.Jenna már elég régóta nyaggat engem és Carly-t,hogy vegyünk neki egy kutyát,vagy írjuk meg a Jézuskának,így az ő karácsonyi ajándéka már meg is van.Viszont Noel-nak már tényleg nem tudjuk,hogy mit vegyünk.Bár még vásárolni sem voltunk,szóval  még azt sem tudjuk,hogy miket lehetne nekik venni.Na meg ott van Jazzy és Jaxon,Anya és Rob,Jeremy és Erin,és a nagyszüleim...kész káosz!Ja,és a legfontosabbakat ki is hagytam:a ház feldíszítése és a karácsonyfa megvétele,díszítése.

Amint leérek a konyhába,s kinézek az ablakon,boldogan nyugtázom,hogy esik a hó.Ó istenem!A gyerekek örülni fognak,mint majom a farkának!Továbbra is mosolyogva nyitom ki a hűtőt,szedem ki a reggelihez a hozzávalókat,és kezdem el készíteni a reggelit.Rántotta(Carly-nak és nekem)és zabpehely(Jenna-nak és Noel-nak).Éppen terítettem volna meg,amikor hátulról átölelt valaki és egy édes csókot nyomott lapockámra.

-Jó reggelt,édes.-köszön Carly,majd megfordít,gyengén a pultnak szorít,majd nyom egy puszit a számra,amiből ügyesen hosszas csókot formálok.

-Neked is.-simítom ki az arcába logó hajtincset és nyomok még egy puszit a szájára.-Ugye tudod,hogy ma vagy holnap el kell mennünk vásárolni?-kérdezem felhúzott szemöldökkel.

-Igen,tudom.-bólint.-Az ajándékokat meg kell venni,a díszeket a házra és a karácsonyfára és maga a karácsonyfát is.Na meg egy csomó kaja is kell,mivel itt lesz a nagy karácsonyi vacsora.-húzza angyali mosolyra ajkait,ami eszméletlenül aranyos.-Tudod,azon gondolkoztam,hogy el kéne mennem valahova dolgozni.-fúrja tekintetét mélyen tekintetembe.

-Mi?Nem!Nem kell sem neked,sem nekem dolgozni.Simán megélünk abból a pénzből,amit a koncertezéssel hoztam össze.-rázom hevesen,tiltakozóan fejemet.

-De olyan rossz,hogy te fiatalabb korodban megdolgoztál a pénzér,amiből most én is élek.-néz rám bűnbánóan,amit totál nem értek.

-Kicsim,te a feleségem vagy,a szerelmem.Ez teljesen alap dolog,hogy egymás pénzéből élünk.Én mindig is csak annyit kértem tőled,hogy tégy boldoggá,szeress és maradj mindig velem.Ez így is lett.-vonok vállat.-Szóval,ne idegesítsd magadat ezen!Nem kell dolgoznod,elég ha anyáskodsz felettem és a gyerekek felett.-nevetek fel,amit rögtön Jenna kiabálása követ.

-Anyaaa!Noel meghúzta a hajamat!-kiabálja,mire Carly felnevet felem együtt,s elindulunk együtt a lépcső felé.Noel Jenna-t kergeti,lefelé a lépcsőn,mire Carly-t ismét elkapja az anyai-ösztön és sikítva rohan fel a lépcsőn,hogy felkapja mindkét gyereket a karjába.Gyorsan odasétálok Carly mellé,majd kiveszem a kezéből Jenna-t és nyomok egy hatalmas puszit arcára,majd Noel-ére is.

-Noel,igaz ez,hogy meghúztad Jenna haját?-ülteit az ölébe Noel-t Ca,miközbe én Jenna-t ültetem az ölembe,s kezdjük el őket etetni.

-Igen.-bólint egyet lehajtott fejjel Noel,amiből könnyen levettük,hogy szégyenli magát.Amit Noel kimondta,hogy meghúzta Jen haját,a pici lány a nyakamba bújtatta fejét,s az oldalamon lévő tetoválásokat kezdte el rajzolgatni,amik három fejet ábrázolnak.Carly-t,Noel-t és Jenna-t.Amikor megcsináltattam anya és Ca rögtön elsírták magukat,amit én vigyorogva tűrtem.

-És lemondanád,hogy miért?-húzza fel szemöldökeit Ca,ami eléggé vicces volt,így nehezen tudtam nevetésemet visszafojtani.

-Azért,mert Jen bejött a szobámba.-háborodott fel Noel,mire az említett kiemelte a fejét nyakamból,és ő is elkezdett kiabálni.

-Ez nem igaz!Te jöttél be a szobámba,és felkeltettél úgy,hogy meghúztad a hajamat!-kiabált az ölemben lévő angyalka.

-Hé,hé,nyugi.-simított végig Jenna arcán Carly.-Nem kap egyikőtök sem büntetést,csak elmondjátok el mi történt pontosan.-mosolygott a két csodánkra.

.-Jó.-sóhajtott Jenna.-Amikor felkeltem,elkezdtem a szobámba babázni,mert azt hittem,hogy még alszotok,aztán meguntam és átmentem Noel szobájába,de ő még aludt,és meghúztam a haját,hogy felkeljen,ami kicsit erősre sikerült.Ne haragudj,No.-hajol oda sértődött ikertestvére elé,aki végül megtörik és megölelik egymást.

-Ó,istenem,de édesek!-sóhajt fel Carly,aki odahajol hozzám,és nyom egy csókot a számra.

-Fúj.-szólalnak meg egyszerre Jenna-ék,amin akaratlanul is elnevetem magamat.

-Esik a hó!-sikít fel éles hangján Noel,mire Jenna is felvisít és az ablakra tapadva,mosolyogva nézik a havat.-Anya!Anya!Anya!Ugye kimegyünk majd játszani?-kérdezi Noel,mire édesanyja bólint egy nagyot,majd a asztalhoz parancsolja őket reggelizni.


-Szia,Pattie!-köszön bele boldogan a telefonba Carly,miután kimentünk játszani egy picit a hóba a gyerekekkel.Megbeszéltük Ca-val,hogy ma délután elmegyünk vásárolni karácsonyra.-Elvihetnénk a gyerekeket hozzátok?Nem,nem muszáj.Rendben.Ha nektek nem baj.Mi is titeket.Szia.-rakja le a telefont.Hű,ez gyors volt!

-Na,mit mondott?-ölelem át szorosan a derekát.

-Az egész hetet apuéknál fogják Jenna-ék tölteni,így lesz időnk mindent feldíszíteni,és talán egymásra is tudunk egy kis időt szorítani.-mosolyodik el kajánul,mire én is azt teszem,és megcsókolom.Elkap az a fajta érzés,mint régebben!Mint,amikor először megcsókoltam.Vagy,amikor megtudta,hogy megcsaltam!Akkor úgy éreztem,hogy úgy lesz a legjobb,de most már bevallom,hogy egy öntelt gyökér voltam!

A nyelvünk hatalmas táncot járnak,miközben a kezem a testét barangolja be,ő pedig a hajamat túrja,tépi,simogatja,amit csak tenni lehet egy ekkora hajjal.Jó,talán az elmúlt években kicsit hagytam,hogy hosszabb legyen,de amíg Carly-nak bejön,és nekem is addig nincs miről beszélni.Kétség kívül hiányzunk egymásnak!Néhány éjszakánként előfordul az orális szex,de nem több.Nem akarjuk,hogy olyan helyzetbe kerüljünk,mint akkor az autóban.

-Szuper.-bólintok egy nagyot,amikor zihálva elválunk egymástól.-Akkor gyorsan pakoljuk össze a gyerekeket,vigyük el anyuékhoz,aztán go vásárolni.Este viszont ígérem,hogy nem fogsz bennem  csalódni.-kacsintok rá kacéran,majd felrohanok a gyerekekhez a szobájukba,és elkezdek nekik pakolni,amíg Carly elrakja a hörgőtágítót és még pár gyógyszert Noel-nak.


-Köszönünk mindent,apa!-öleli át Rob-ot Carly,majd mindenkinek puszit adva,a gyerekeket agyonölelgetve,kimegyünk a lakásból,beülünk az autóba,s elindulunk a plázába.-Nos,a kutyát már elintéztem.Szenteste reggel elmegyek a tenyésztőhöz.És,ha már kutyáról van szó,akkor csakis labrador lehet,rendben?-fogja meg a kezemet,amint megyünk fel a lifttel.

-Értettem.-bólintok,majd nyomok egy csókot szájára.-Akkor szerintem először vegyünk meg mindent anyának és Rob-nak,aztán a gyerekeknek,és utána,mamáéknak,és a barátoknak.Na meg persze,veszünk még díszeket a házra,a fákra és a karácsonyfát.-magyarázom el a sorrendet,aztán elindulunk a nagy bevásárlásra.

A fáradtság eluralkodott mindkettőnkön,pedig tudjuk,hogy most ki kell élveznünk minden kettesben töltött percet.Természetesen imádjuk a gyerekeket,de azért az totál más,amikor csak ketten vagyunk a lakásban.

-Ó,Istenem!Nagyon elfáradtam!Gyorsan elrohanok fürödni.-ad puszit az arcomra Ca,majd elindul a fürdőbe,de mielőtt még beért volna,megfogom a karját,s magamhoz húzom.

-Megyek én is,jó?

-Persze,gyere.-bólint egyet.-De nem baj,ha ma kihagyjuk a...

-Nem,egyáltalán nem baj.Te is és én is fáradtak vagyunk.Majd holnap.A gyerekek,úgyis egész héten anyáéknál lesznek.-nyugtatom meg mosolyogva.

-Rendben.-mosolyodik ő is el,miközben ásít egyet.-Erről jut eszembe,gyorsan hívjuk fel apáékat,hogy beszélhessünk Jenna-ékkal.

-Szia,anyaaa!-sikít bele a telefonba Jenna,amit mi vigyorogva hallgatunk,mivel kihangosítottuk a telefont.

-Szia,kincsem,itt van apa is.-dől a vállamra Ca.Ez a mozdulata biztosabbá tett azzal kapcsolatban,hogy ő mennyire jól érzi magát velem.Nem rég még egy tizenhat-tizenkilenc éves szupersztár voltam,most meg egy huszonkettő éves férj,apuka.Hihetetlen,de élvezem ezt az egészet!Élvezem,hogy sokszor nekem kell mosogatnom,feltakarítanom,és gyerekeket rendezni,de a kedvencem,azok az esték.És nem,nem a szexre gondolok.Leginkább,azt szeretem,amikor együtt,a nagy család vacsorázunk,megnézünk egy mesét,majd megfürdetjük a gyerekeket,aztán mi is közösen megfürdünk,és lefekszünk aludni-a legjobb,amikor jenna és Noel is befekszik közénk.

-Apaaa...-visít ismét a telefonba.-Képzeljétek el,hogy Noel és a papa bunyózott.Nagyon vicces volt.Noel nyert.-hadarta az én egyik legnagyobb kincsem.

-Tényleg?-nevet fel Carly.-A papa most biztos tiszta kék.És a mama mit szólt ehhez,hogy bunyóztak?

-Hát,csak nevetett.De én kaptam egy új babát,Noel pedig egy nagyon nagy autót.Aztán,amikor elmentetek még kimentünk az udvarra játszani.Aztán,amikor vacsoráztunk,utána a mama megtanította nekünk,hogy hol lakunk,és már eltudunk Noel-lel,mindketten számolni harmincig.-áradozott Jenna megállás nélkül.

-Nagyon ügyesek vagytok.-dicséri meg Carly Jenna-t.-Adod még egy picit Noel-t?

-Hát,nem hiszem,hogy most tud veletek beszélni,mert a papa hátán ugrál,vagyis maszírozza.

-Értem,akkor a mamát add egy picit,oké?

-Oké.Sziasztok.Szeretlek titeket.-sikít a telefonban,mire Carly és én is visszaköszönünk,s váruk,hogy végre anyához kerüljön a telefon.

-Annyira édesek a gyerekeink.-adok egy csókot Carly szájára.

-Igen,Justin.Tudom.-válaszolja áll-nagyképűséggel.

-Itt vagyok!-hallom meg édesanya csilingelő hangját.

-Szia,anya.Hogy viselkednek a gyerekek?-kérdezem érdeklődve,miközben Carly haját simogatom.

-Háát,a szokásosan.-nevet fel anya.Rémisztő,de a hangján már lehet hallani,hogy öregszik.De még mindig ugyanolyan csodaszép.

-Szóval,rosszak.-sóhajt fel Carly.-Figyelj,Pattie.Szólj,ha menjünk értük,nem bírtok velük,vagy csak együtt szeretnétek lenni,rendben?

-Nem,nem.Imádjuk őket,és örülünk,ha itt vannak.-tiltakozik anya,de,amint kiejti a szavakat egy hatalmas csörömpölés hallatszik.-Na jól van,gyerekeke.Most megyek,mert Jenna eldöntötte a vázámat.-hallom anya hangján,hogy kétségbeesett,majd gyors köszönés után,leteszi a telefont.

-Ahj,Istenem.Úgy sajnálom apuékat.Még jó,hogy visszaköltöztünk Kanadába,és közel vagyunk hozzájuk,ha kellenénk.-csúszik lejjebb az ágyon a feleségem,így a mellkasomon fekszik.

-Nyugi,majd szólnak,ha kellenénk.-nevetek fel.-Akkor megyünk fürödni?-kérdezem suttogva,mert úgy érzem,hogy ez most tök jól esik.

-Megyek én is,jó?

-Persze,gyere.-bólint egyet.-De nem baj,ha ma kihagyjuk a...

-Nem,egyáltalán nem baj.Te is és én is fáradtak vagyunk.Majd holnap.A gyerekek,úgyis egész héten anyáéknál lesznek.-nyugtatom meg mosolyogva.

-Rendben.-mosolyodik ő is el,miközben ásít egyet.-Erről jut eszembe,gyorsan hívjuk fel apáékat,hogy beszélhessünk Jenna-ékkal.

-Szia,anyaaa!-sikít bele a telefonba Jenna,amit mi vigyorogva hallgatunk,mivel kihangosítottuk a telefont.

-Szia,kincsem,itt van apa is.-dől a vállamra Ca.Ez a mozdulata biztosabbá tett azzal kapcsolatban,hogy ő mennyire jól érzi magát velem.Nem rég még egy tizenhat-tizenkilenc éves szupersztár voltam,most meg egy huszonkettő éves férj,apuka.Hihetetlen,de élvezem ezt az egészet!Élvezem,hogy sokszor nekem kell mosogatnom,feltakarítanom,és gyerekeket rendezni,de a kedvencem,azok az esték.És nem,nem a szexre gondolok.Leginkább,azt szeretem,amikor együtt,a nagy család vacsorázunk,megnézünk egy mesét,majd megfürdetjük a gyerekeket,aztán mi is közösen megfürdünk,és lefekszünk aludni-a legjobb,amikor jenna és Noel is befekszik közénk.

-Apaaa...-visít ismét a telefonba.-Képzeljétek el,hogy Noel és a papa bunyózott.Nagyon vicces volt.Noel nyert.-hadarta az én egyik legnagyobb kincsem.

-Tényleg?-nevet fel Carly.-A papa most biztos tiszta kék.És a mama mit szólt ehhez,hogy bunyóztak?

-Hát,csak nevetett.De én kaptam egy új babát,Noel pedig egy nagyon nagy autót.Aztán,amikor elmentetek még kimentünk az udvarra játszani.Aztán,amikor vacsoráztunk,utána a mama megtanította nekünk,hogy hol lakunk,és már eltudunk Noel-lel,mindketten számolni harmincig.-áradozott Jenna megállás nélkül.

-Nagyon ügyesek vagytok.-dicséri meg Carly Jenna-t.-Adod még egy picit Noel-t?

-Hát,nem hiszem,hogy most tud veletek beszélni,mert a papa hátán ugrál,vagyis maszírozza.

-Értem,akkor a mamát add egy picit,oké?

-Oké.Sziasztok.Szeretlek titeket.-sikít a telefonban,mire Carly és én is visszaköszönünk,s váruk,hogy végre anyához kerüljön a telefon.

-Annyira édesek a gyerekeink.-adok egy csókot Carly szájára.

-Igen,Justin.Tudom.-válaszolja áll-nagyképűséggel.

-Itt vagyok!-hallom meg édesanya csilingelő hangját.

-Szia,anya.Hogy viselkednek a gyerekek?-kérdezem érdeklődve,miközben Carly haját simogatom.

-Háát,a szokásosan.-nevet fel anya.Rémisztő,de a hangján már lehet hallani,hogy öregszik.De még mindig ugyanolyan csodaszép.

-Szóval,rosszak.-sóhajt fel Carly.-Figyelj,Pattie.Szólj,ha menjünk értük,nem bírtok velük,vagy csak együtt szeretnétek lenni,rendben?

-Nem,nem.Imádjuk őket,és örülünk,ha itt vannak.-tiltakozik anya,de,amint kiejti a szavakat egy hatalmas csörömpölés hallatszik.-Na jól van,gyerekeke.Most megyek,mert Jenna eldöntötte a vázámat.-hallom anya hangján,hogy kétségbeesett,majd gyors köszönés után,leteszi a telefont.

-Ahj,Istenem.Úgy sajnálom apuékat.Még jó,hogy visszaköltöztünk Kanadába,és közel vagyunk hozzájuk,ha kellenénk.-csúszik lejjebb az ágyon a feleségem,így a mellkasomon fekszik.

-Nyugi,majd szólnak,ha kellenénk.-nevetek fel.-Akkor megyünk fürödni?-kérdezem suttogva,mert úgy érzem,hogy ez most tök jól esik.

-Persze,mehetünk.-bólint egyet,de nem mozdul rólam.

-Na,nem megyünk?-nevetek,miközben elkezdek alatta mozogni,forgolódni.

-Nincs kedvem,légyszi segíts levetkőzni.-nyöszörög,de most ez nem az a „úgy lefekeküdnék veled”-fajta nyögés és kérés volt,hanem az „olyan fáradt vagyok,hogy még megmozdulni sem tudok,ezért segíts”-fajta volt.

-Oké.-sóhajtok fel,majd kikelek alóla,feléhajolok,nyomok egy puszit a szájára és lekapom róla a felsőjét.Csukott szemmel,szuszogva hagyja,hogy levetkőztessem,szinte már kezdem azt hinni,hogy elaludt,de,amint leszedem róla a bugyiját-az utolsó ruhadarabot-,kipattannak a szemei,feláll az ágyról,majd arra utasítva,hogy én is vetkőzzek le,megengedi a vizet és beszáll a kádba.Nem sokat kell várnia,mire én is levetkőzök és beszállok mögé a kádba.Mellkasomnak dőlve piheni ki az anyaság fáradalmait,miközben én gyengéden simogatom egész testét.Amint hasához érek,elkap egy csodálatos érzés.nem tudom mire fogni,de az agyamat hirtelen öntik el az emlékképek.Amikor megtudtuk,hogy Carly terhes,és én,milyen szemét módon viselkedtem vele,amikor a Kellékfeleség-et néztük és elkiabálta magát,hogy jön a baba,amikor kitaláltuk a kórházban a neveket a gyerekeknek…És sajnos rákell jönnöm,hogy,ahogy az én gyerekkorom is gyorsan elrepült,úgy fog Jenna és Noel gyerekkora is elrepülni.Annyira imádom,hogy ilyen picik,és védtelenek!Mindig azt hittem,hogy Jazzy és Jaxon soha nem fog felnőni,erre Jazzy is már kilenc éves!Mivel a mi gyerekeink is már négy évesek,tudom,hogy nem sokára már ők is ugyanúgy felcseperednek,mint a többi gyerek.S hosszas gondolkozás után rájövök,hogy mi a legjobb ötlet arra,hogy én még mindig szeretnék babázni.Jó.Jenna-ék is még picik,de ők már nem babák.Három éves korukig tudom őket babáknak nevezni.De most úgy gondolom,hogy ezt a hatalmas ötletet Carly-val is megakarom osztani,és véleményt szeretnék tőle kérni,így hosszas csend után,suttogva megcsólalok.-Tudod,mi jutott eszembe?

-Na mi?-kérdezi ő is suttogva,miközben combomat simogatja.

-Hogy szeretnék még egy kisbabát!