54.részlet

Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon sokat késtem, és elég rövid lett ez a rész, de talán azt is mondhatom, hogy ez lett a kedvenc részem! Vagy talán a következő lesz az.Még nem döntöttem el.Addig is:
Boldog Új Évet!
Utólag is, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Bocsánat, a késői részért!
Jó olvasást!
És szeretlek Titeket, köszönöm, hogy vagytok!
Pusza.
Regina♥

-Mi? Dehát szinte már rajongóim sincsenek! -hajtom a fejemet mellei közé, mire felnevet.

-Dehogynem, vannak még!-nyugtat csendesen, miközben magához húz, így teljesen egymáshoz préselődünk.-Mikor láttad utoljára a közösségi oldalaidat? -kérdezi, miközben a hajamat simogatja lágyan.

-Nem tudom, de azt igen, hogy nem mostanában. -dünnyögöm a mellkasába.

-Én viszont nézem helyetted is.Justin, a rajongóid hiányolnak!-próbálja kiemeli a fejemet mellei közül, de nem sikerül neki, ezért elneveti magát, és már nem is foglalkozik vele.

-Szerintem már a nevemet sem tudják. Pluszt már biztos nem ugrálnék végig egy koncertet két naponta. -válaszolom.

-Hát, jó. -sóhajt. -Akkor kénytelen vagy valami gagyi munkát vállalni. -ad egy puszit a fejemre, majd ellök magától és a konyhapultnak támaszkodik, miközben egy kávét kezd el magának főzni.

-Azt hiszem, ma elmegyek anyuékhoz a gyerekekért. -suttogom Carlynak, miközben hátulról neki simulok.

-Oké. -bólint.-Úgyis elakartam menni hozzájuk.-mosolyog bájosan.-Elengednél? Így nem tudok kávét főzni. -néz rám hátra.

-Engedj ide.-lököm arrébb a csípőjénél.-Addig megcsinálom neked, amíg felöltözöl.-csókolok a nyakába, mire felnevet, majd elindul felfelé, én pedig elkezdem neki csinálni a kávéját.

-Kész vagyok.-fut le a lépcsőn szerelmem teljes adidas felszerelésben, miután felszóltam neki thogy készen van a kávéja.

-Oké. Addig idd meg a kávét, amíg felöltözök.-utasítom, majd felrohanok a lépcsőn egészen a szobánkig.Gyorsan felöltözök  egy olyasmi szettbe, mint Ca.Mire készen leszek, Carly már megitta a kávéját, így miután felvettük a cipőnket (természetesen adidas), és a kabátot, ami, nem találjátok ki, milyen márkájú volt...természetesen adidas. És kimentünk a fagyba, egészen az autónkig, ahol pár percen belül kellemes meleg lesz.Caval az egész utat végig beszélgetjük, abban a megállapodásban, hogy mindketten várjuk már a hatodik közös karácsonyunkat.

-Sziasztok! -lép be előttem Carly anyáék házába, mire meghalljuk a két gyerek sikítozását, végül, már nem csak halljuk őket, hanem öleljük is.A nyakamba erősen kapaszkodik Jenna, s Carly-éba Noel.Mindkét gyerek csóközönnel lep meg minket, majd egy idő után letesszük őket, s anya és Rob keresésére indulunk.Mamáék, hol vannak? -néz a gyerekekre Carly.

-A mama főz, a papa pedig nem tudom, hogy mit csinál. -válaszolja édes hangján Noel.

-Én megnézem apát, aztán lejövök.-simogatom meg Justint, majd elindulok fel a lépcsőn, egészen apáék szobájáig, ahol bekopogok, de válasz nem érkezik, így veszek egy mély levegőt, majd belépek a szobába.Hirtelen kap el a sírógörcs, ahogy belépek a szobába. Apa ott fekszik az ágyon, egy melegítőnadrágban és egy rövidujjuban Pont, mint, amikor még anya élt. Emlékszem, ahogy anya és apa között feküdtem, nem ment a tévé, így biztosan csak egymással foglalkoztunk.Rá egy évre, anya meghalt...

-Szia, Carly.-suttogja apa rekedtes hangon.

-Szia, apa.qguggolok le az ágy elé. -Mi a baj? -kérdezem, miközben végig simítok borostás arcán.

-Semmi, csak tudod, harmincegyedikén lesz húsz éve, hogy édesanyád elhunyt, és nagyon szeretem Pattie-t, de annyira hiányzik. -hunyja le a szemeit apa, ezzel visszatartva könnyeit, de én nem titkolom.Ahogy lehunyja szemeit, elsírom magamat.Zokogva bújok be mellé, aki szintén elsírja magát és betakar egy takaróval.Egy pillanatra, arra a napra képzelem magamat, amikor megtudtam, hogy anya meghalt, és ugyanígy feküdtünk egymás mellett.

-Bejöhetek? -kiabál az ajtó mögül Justin.

-Ö...persze.-válaszolnom neki remegő hanggal, miközben kibújok apa mellől és a szemeimből kezdem el kitörölni a könnyeket.

-Jenna megsze...Úristen, valami baj van? -ölel magához hirtelen, majd meglátja, hogy apa is sír az ágyon, így elenged és apa felől is érdeklődik.

-Anya. -suttogom neki lehajtott fejjel, mire minden világos lesz neki.

-Szilveszterkor lesz húsz éve, igaz? -kérdezi, mire elsírom magamat, s bólogatva az ölelésébe bújok.

-Ssh-szorít magához.-Minden rendben lesz.-simogatja a hajamat.-Inkább most tudod, mire törekedj?-kérdezi, mire egy pillanatra felnézek rá. -Arra, hogy te légy a világon a legjobb anyuka, és maradj velünk itt, a földön minnél tovább. -suttogja fülembe,eme megható szöveget, mire bólintok egy hatalmasat, majd Jus megkér, hogy menjek ki, mert szeretne beszélni apával.

-Sírtál? -jön oda hozzám rögtön Pattie, amikor bemegyek a nappaliba.

-Igen-bólintok, hiszen nincs mit tagadnom.Pattie nem kérdez semmit, csak megölel és beküld a fürdőbe, hogy rendezzem össze magamat, hiszen így nem láthatnak a gyerekek.Gyorsan megcsinálom, amit Pattie mondott, majd odamegyek a gyerekeinkhez. -Mit néztek? -ülök le Noel mellé a kanapéra, a tévével szembe.

-Nem tudom, de nagyon jó. -mondja Jenna, mire Noel is elkezd bólogatni.

-Pattie?! -kiabálok ki neki a konyhába.

-Mondjad, szívem.-jön be a nappaliba.

-Van szőlőtök? -kérdezem.

-Nem,nincs.-rázza a fejét bocsánatkérően.

-Ú, pedig úgy ennék.-mondom szomorúan. -Na, mindegy.-legyintek.

-Na, megyünk haza? -jön le Justin az emeletről.Ő is sírt.

-Igeeen! -üvöltenek egyszerre a gyerekek. Gyorsan összepakoljuk a a cuccaikat, mindent megköszönünk, majd megvárjuk apát, amíg ő is lejön és tőle is elköszönhetünk, majd nagy nehezen kicipelünk minden cuccot az autóba és elindulunk haza felé.

-Justin, légyszi állj meg egy zöldségesnél.-kérem szinte könyörögve.

-Minek? -kérdezi, hiszen szinte tényleg minden zöldség van már otthon és gyümölcs is.

-Szerinted, miért, baszd meg?!-kiabálok rá hirtelen. -Jaj, ne haragudj! Nem akartam rád kiabálni! -hajtom le a fejemet.-Egyébként szőlőt szerettem vilna venni. -suttogom.

-Jó. Akkor mindjárt megállok egynél.-mondja közömbösen.

-Most haragszol, Jus?

-Nem.Csak nagyon jól tudod, hogy a gyerekek előtt tabu a trágár beszéd.

-Tehát, nem haragszol, csodás! -mosolygok rá, majd nyomok egy csókot ajkaira, és kiszállok az autóból.Amíg be nen csukom at ajtót, még pont hallom, ahogy Noel azt mondja,hogy "fúúj", aztán berohanok a zöldségeshez, hogy vegyek  szőlőt. Amint megveszem, idegbeteg módjára kezdem el enni. -Kértek? -kínálom meg őket.

-Nem, köszi. -válaszolják egyszerre.Amint haza érünk a szőlőből már nem lesz semmi.

-Megnézünk valami filmet? -kérdezi Justin, amint lerakjuk a cuccunkat.

-Persze-egyezünk bele mindannyian. -De én még gyorsan ennék egy rántottát.-mondom, miközben elindulok a konyha felé.

-Maradj csak, szívem. Majd én megcsinálom.-húz magához közel, majd ráérősen megcsókol. -Addig válasszatok valami filmet vagy mesét, és majd felviszem neked a kaját.Jenna, Noel! Ti is kértek?

-Nem, köszönjük .Ettünk már a mamáéknál.-válaszolja fél perccel előbb született bátyja helyett is Jenna.

-Akkor fent vagyunk.-csókolok Justin puha hajába, majd felmegyünk a gyerekekkel választani valami filmet.Mire Justin feljön a szobánkba a kajával, mi már ki is választunk egy cuki mesét, majd elkezdjük nézni, miközben én eszek.-Justin! -szólok az említettnek félve.

-Igen? -kérdezi a mesébe belemerülve.

-Mi ez a füst szag?

-Nem tudom.-von vállat, de még mindig a tévét nézi.

-Mindjárt jövök, csak megnézem mi ez a füst szag.-mondom, majd kikelek az ágyból, miközben a tálcát az éjjeliszekrényre rakom.Nehezen kikászálódok, majd lemegyek a konyhába megnézni, honnan jön ez a szag.De akkor már a fél konyha lángba van borulva...

53.részlet

 Megjöttem!
Igazából semmi hozzáfűznivalóm nincs a részhez,csak hogy köszönöm,hogy ennyit várakoztatok erre a részre.Most egy ideig(körülbelül februárig) késni fognak a részek,de mivel januárban felvételizek,így a tanulás nagyon elvonja a figyelmemet.Mégpedig a tanulásomnak több tétje is van.Az egyik az,hogyha kijavítom a biosz jegyeimet,akkor kapok egy laptopot(mivel csak bioszból álltam(!)szarul)!Szóval köszönöm,hogy vártatok és vártok a következő részekre!Remélem ez a részlet is tetszeni fog,úgy,mint az előző!
Kommentárokat szívesen fogadok(erős célzás,drágáim)! (:

-Még egy gyerek?-kérdezi furcsán Ca,mire felhúzott szemöldökkel magam felé fordítom.

-Nem szeretnél?

-De,persze.De még várjunk,hogy kicsit Jenna-ék is nagyobbak legyenek.Még egy pár év,rendben?

-Még pár év?És asz pontosan mit takar?-kérdezem kétségbeesetten.

Carly Bieber

-Nyugi,csak két-három év.Úgy is van két gyönyörű gyerekünk.Várjunk még,amíg iskolába nem fognak járni.és gondolj bele...Három pici gyereke?Kép...

-Jó.Felfogtam.-vág Justin durván a szavamba,majd hirtelen feláll a kádban,így egy kicsit lejjebb csúszok,ő pedig kilép a kádból,majd előttem megtörülközik,majd kimegy a szobánkba.Szuper.Az első veszekedésünk is megtörtént a házasságunk óta.Félek,hogy nagyon megbántottam Justin-t,de meg kell értenie engem is.Lehetséges,hogy már ettől az elutasítástól is ennyire megsértődött?Ha,igen,akkor biztos nagyon komolyan gondolja az újabb babavállalást.Veszek egy mély levegőt,majd kiszállok a kádból,magam köré tekerem a törcsit,majd kimegyek,de Justin nincs a szobába,így hangosan lesietek a lépcsőn,s belépek a hatalmas konyhánkba.

-Eset,kávé?-ölelem át hátulról Justin a sok éves kondizástól kigyúrt hátát és vállát,miután megpillantom,hogy éppen az étkezőasztalnál ülve kávézik.Este tízkor.Imádom.

-Aha.-bólint egyet,miközben beleszürcsöl a kávéba.

-Nagyon megharagudtál?-kérdezem lágy hangon,miközben a vállát masszírozom.

-Nem,csak szarul esett.-néz hátra,egyenesen a szemeimbe,majd az ölébe húz,a kávésbögrét lerakja az üveglapos asztalra,az egyik lábamat átrakja combjain,így pont azokon ülök.Egy szál törülközőben.-imádom az illatodat.-suttogja a fülembe,miközben hátamnál szorosan átkarol,én pedig a nyakánál.-Imádom a hajadat-simít végig a fejemen,egészen a hátam közepéig.-,a szemedet,a hangodat.És imádom a testedet.-húzza le rólam a törülközőt.-Már nem is vagyok álmos.-néz végig rajtam.

-Nem.-rázom a fejemet.-Már én sem.-vigyorgok.

-Köszönöm.-csókolja meg a nyakamat,majd egyre többször teszi ezt meg.

-Mármint,mit?-kérdezem,miközben évek óta növesztett hajába túrok.Ne!Ne azt képzeljétek el,hogy derékig érő haja van(pfúj),de már durván hosszabb,mint ami 2009-ben volt.

-Mindent.Azt,hogy a sok problémám ellenére is kitartottál és kitartasz mellettem.Azt,hogy vagy nekem és a gyerekeket.Te vagy a mindenem,érted?Nagyon szeretlek!-szinte már kiabálja,amin elnevetem magamat,de újabb vallomása könnyeket gyűjt szemembe.

-Én is,szívem.-simítok végig borostás arcán.-Nincs rajtad nadrág.-vigyorgok,amint kicsit feljebb csúszok és megérzem férfiasságát.

-Nincs.-rázza a fejét.-Miért?Talán zavar?

-Nem,dehogy.Imádom,amikor meztelenül rohangálsz a lakásban.-bújok bele a nyakába.

-Azt én is imádom.-nevet fel rekedtesen.-Kimegyünk cigizni?-kérdezi,mire bólintok egyet,kiszállok az öléből,s magamra tekerem a földről felszedett törülközőt.A cigaretta az egyik közös titkunk.Sem a gyerekek előtt,sem apáék előtt nem cigizünk.nem azért,mert tartunk a véleményüktől,csak a gyerekeket nem akarjuk a cigivel "bántani",apáék,meg többször kitűzték,hogy nem szeretik,hogy rászoktattuk egymást a káros anyagra,így hazudunk nekik,és úgy tudják,hogy csak két hétig dohányoztunk(apa azt sem tudta,hogy,amíg Adam-mel jártam,akkor is cigiztem.).De nem.Ha valaki rászokik,az csak nagyon nagy erőfeszítés árán tud róla leszokni.-Tessék,itt a köntösöd,ebbe menj ki,nehogy megfázz.-mosolyog rám Jus,mire megköszönöm,majd magamra húzom.miután ő is felveszi a köntösét,megfogja a kezemet,s a cigit felvéve a hátsó bejárati komódról,kimegyünk a hátsó teraszra.Amint kiérünk,összehúzom magamat,majd Justin-hoz bújok,aki mosolyogva meggyújt egy cigarettát,amit a számba rak,majd meggyújt még egyet,amivel már ő károsítja tüdejét.

-Annyira üresnek tűnik így a lakás.Meg amúgy is,mert olyan hatalmas ez a ház,de azért ez így nagyon durva Jenna és Noel nélkül.-suttogom,hiszen egyáltalán nincs kedvem most hangosan beszélgetni.

-Szerintem is elég üres.Pont ezért is jó lenne még egy gyerek.-szorít magához még jobban,miközben beleszív a cigijébe,majd nyom egy csókot hajamra.

-Justin.-fújom ki a levegőt.-Ezt már megbeszéltük.Bár az előző mondatod eléggé hülyén hangzott.Ebből az jött le,hogy addig gyarapítjuk a családunkat,amíg meg nem telik gyerekkel a ház.-röhögök fel.Ne haragudj kincsem,de egyenlőre nekem bőven elég ez a két kis ördög.-simítom meg az arcát.

-Értettem.-bólint egy nagyot,miközben egy utolsót szív a cigijéből,majd elnyomja a csikket az asztalon lévő hamutálba.-Akkor még mindig nem vagy álmos?

-Nem.Még mindig nem.-nézek fel rá,én is eloltom a cigimet,majd Justin-t magam után húzva megyek fel a szobánkba.Lassan döntöm le az ágyra,miközben óvatosan rámászok.Lebontom róla a köntösét,majd vigyorogva ő is ezt teszi velem.Ahogy belélegzem jellegzetes illatát(cigi+parfüm) a gyomrom még ennyi idő házasság után is megremeg.Nevetve nyomok egy csókot a szájára,majd még egyet és még egyet.Az a mérhetetlen boldogság,amit már több,mint négy éve ad nekem Justin,úgy érzem,soha nem múlik el.A már jól ismert pillangók újra felkelnek,amint Justin belém furakszik és nedves csókokat hagy forró bőrömön.

-Szedsz fogamzás gátlót?-kérdezi Justin,mielőtt még elkezdene bennem mozogni.

-Igen,miért?-kérdezem,miközben szorosabban bújok hozzá.

-Kérlek,ne szedj!Legyen még egy gyerekünk.Annyira szeretném.-mondja,miközben feljebb csúszik,így bennem is beljebb csúszik.

-Oké.Nem szedem megint egy ideig.-suttogom a fülébe,miközben tarkójánál fogva felhúzom arcához magamat.

-Tényleg?-emeli fel a fejét a nyakamból,miközben hatalmas szemeivel csillogóan fürkészi arcomat.

-Igen,benne vagyok.Én is szeretnék még egy babát,csak maradj csendben.-nyöszörgöm.Igen.Tényleg úgy gondolom,hogy jó lennem még egy gyerek,újra babázgatni.Mi mindig itthon vagyunk,sok a pénzünk,az időnk.Semmi akadálya.A szüléstől már most tartok,de amíg nem jön össze a baba,addig nyugodt vagyok.érzem,ahogy lassan elér a gyönyör,így Justin egyre lassabban mozog.Mi inkább az érzelem híve vagyunk és nem a durva szexnek.

-Ó,istenem,Carly!-dörmögi Justin a nyakamba,miközben belém élvez.A meleg ondó,ahogy szétáramlik bennem,úgy én is elélvezek.Szinte érzem,ahogy keveredik a két folyadék.-De imádlak.-simogatja meg az arcomat,miközben a hátam alá nyúl és úgy fordít rajtunk,hogy én rajta legyek.-Köszönöm.Annyira jó lenne,ha lehetne még egy babánk.Tudod,iszonyúan megbántam,ahogy viselkedtem,akkor,amikor megtudtam,hogy terhes vagy az ikrekkel.Nagyon sajnálom.-simogatja a hajamat,miközben a mellkasán fekszem és szívének ütemes dobogását hallgatom.Miután tisztában lesz vele,hogy erre nem szeretnék válaszolni;új témába kezd:-Apropó.Miért gondoltad meg magadat hirtelen?

-Nem tudom.-rázom a fejemet,miközben feljebb csúszok rajta,így a mellkasán fekszem.Akár,mint Jenna.Ő is így szokott Justin-on feküdni.-Talán feléledt bennem az anyai ösztön.-nyomok nevetve egy csókot a mellkasára,majd végig simítok azon a tetováláson,ami az én arcképemet ábrázolja.

-Aludjunk,jó?-kérdezi kissé kábán,ami rögtön arra vezet,hogy ő is álmos.

-Jól van.-bólintok.-Jó éjt.Szeretlek.-adok egy puszit a szájára,de a világért sem feküdnék le róla.Jó ez így nekem,rajta fekve,úgy,hogy érzem,ahogy bennem van,és melegen átölel.

-Én is Téged.-suttogja,miközben ránk húzza a takarót és meztelen hátamnál átölel.

Justin Bieber

Az az érzés...Az a bizonyos érzés,ahogy életed kedvese rajtad fekszik,és úgy érzed,hogy minden rendben van.És ez igaz is.Az életem egyszerűen tökéletes!Csak azt kívánom,hogy mindenkinek legyen ilyen élete,mint nekem!!!
Reggel korábban kelek,mint Carly,így lassan leemelem magamról,felveszek egy alsónadrágot,majd halkan lemegyek a hosszú csigalépcsőnkön,és átmegyek a konyhába.Gyorsan csinálok egy kávét,majd egy kabátot felvéve,kilépek a hátsóteraszra.A kabátzsebéből előhúzok egy szál cigit egy öngyújtóval,majd meggyújtom,é hosszasan beleszívok.Amint elszívom a cigarettát,lemegyek a kapuhoz,hogy kiszedjem a postaládából a leveleket,majd bemegyek,hogy kibontsam a számlákat.Ahogy kibontom a villanyszámlát,a szívem megáll egy pillanatra.Kétszázhetvenkettő dollár három cent.

-Szia,kedves.ölel át hátulról hirtelen Carly.

-Szia.-suttogom.

-Mi a baj?

-Nézd meg,mennyi a villanyszámla.Vagy spórolunk,vagy dolgozunk.-jelentem be fájdalmasan.Talán igaza volt a minap és dolgoznunk kéne.Ah.

-Drágám,természetesen elmegyünk dolgozni.Úgysem szeretek csak a te pénzeden élni.Így végre normális szülők és család leszünk.-simogatja édesen meztelen hasamat,miközben a hajamba fúrja arcát és mélyeket szippant annak illatából.

-Édesem,nem érezted eddig jól magadat,hogy nem kellett dolgoznunk?

-Hát,nem igazán.Imádlak Titeket,mindennél jobban,de akkor sem voltunk,vagyunk egy normális család.Most őszintén!Melyik családban nem dolgoznak a szülők,de mégis dús gazdagok?Illetve már nekünk is látványosan kezd fogyni a pénzünk.Eddig nagy lábakon éltünk,most ideje visszafogni magunkat.Amúgy meg,egyszer úgyis elfog fogyni a pénz.Ideje végre felnőnünk és dolgoznunk!Már nem vagyunk tizennyolc évesek.-suttogja Carly,majd fordít egyet rajtam,így egymással szemben állunk.

-Megértelek.-bólintok egyet.-,de én már olyan korán elkezdtem dolgozni,hogy még belegondolni is rossz.De a családomért mindent!-mosolygok bájosan,de ezzel senkit nem akarok gúnyolni,csak Carly-t nem akarom megbántani.

-Figyelj-suttogja Carly még mindig,miközben én végiig simítok derekán,így biztos lehetek benne,hogy Ca még nem öltözött fel,így totál meztelen.-,mi lenne,ha újra visszatérnél?

-Mármint,hová?-kérdezem furcsán,miközben csupasz,jobb mellére csókolok.

-Újra vissza,a színpadra,a reflektorfénybe!Térj újra vissza.Legyél újra sztár!

52.részlet

Szóval a fiam asztmás.Alig egy hete,azon a délutánon derült ki,hogy beteg.Carly szétbőgte a fejét,de én mindig próbáltam azzal nyugtatni,hogy ez már megtörtént,s nincs mit tenni.Természetesen én is iszonyúan sajnáltam Noel-t,de mivel a nagymamám,és Carly anyukája is asztmás volt,így volt honnan örökölnie.Sajnos rajta már most kijött.

Lassan kelek ki az ágyból,Ca mellől,s megyek le a hatalmas konyhánkba,reggelit készíteni mindenkinek.Mivel a téli szünet első napja van,így a gyerekek nem mentek óvodába.Jenna már elég régóta nyaggat engem és Carly-t,hogy vegyünk neki egy kutyát,vagy írjuk meg a Jézuskának,így az ő karácsonyi ajándéka már meg is van.Viszont Noel-nak már tényleg nem tudjuk,hogy mit vegyünk.Bár még vásárolni sem voltunk,szóval  még azt sem tudjuk,hogy miket lehetne nekik venni.Na meg ott van Jazzy és Jaxon,Anya és Rob,Jeremy és Erin,és a nagyszüleim...kész káosz!Ja,és a legfontosabbakat ki is hagytam:a ház feldíszítése és a karácsonyfa megvétele,díszítése.

Amint leérek a konyhába,s kinézek az ablakon,boldogan nyugtázom,hogy esik a hó.Ó istenem!A gyerekek örülni fognak,mint majom a farkának!Továbbra is mosolyogva nyitom ki a hűtőt,szedem ki a reggelihez a hozzávalókat,és kezdem el készíteni a reggelit.Rántotta(Carly-nak és nekem)és zabpehely(Jenna-nak és Noel-nak).Éppen terítettem volna meg,amikor hátulról átölelt valaki és egy édes csókot nyomott lapockámra.

-Jó reggelt,édes.-köszön Carly,majd megfordít,gyengén a pultnak szorít,majd nyom egy puszit a számra,amiből ügyesen hosszas csókot formálok.

-Neked is.-simítom ki az arcába logó hajtincset és nyomok még egy puszit a szájára.-Ugye tudod,hogy ma vagy holnap el kell mennünk vásárolni?-kérdezem felhúzott szemöldökkel.

-Igen,tudom.-bólint.-Az ajándékokat meg kell venni,a díszeket a házra és a karácsonyfára és maga a karácsonyfát is.Na meg egy csomó kaja is kell,mivel itt lesz a nagy karácsonyi vacsora.-húzza angyali mosolyra ajkait,ami eszméletlenül aranyos.-Tudod,azon gondolkoztam,hogy el kéne mennem valahova dolgozni.-fúrja tekintetét mélyen tekintetembe.

-Mi?Nem!Nem kell sem neked,sem nekem dolgozni.Simán megélünk abból a pénzből,amit a koncertezéssel hoztam össze.-rázom hevesen,tiltakozóan fejemet.

-De olyan rossz,hogy te fiatalabb korodban megdolgoztál a pénzér,amiből most én is élek.-néz rám bűnbánóan,amit totál nem értek.

-Kicsim,te a feleségem vagy,a szerelmem.Ez teljesen alap dolog,hogy egymás pénzéből élünk.Én mindig is csak annyit kértem tőled,hogy tégy boldoggá,szeress és maradj mindig velem.Ez így is lett.-vonok vállat.-Szóval,ne idegesítsd magadat ezen!Nem kell dolgoznod,elég ha anyáskodsz felettem és a gyerekek felett.-nevetek fel,amit rögtön Jenna kiabálása követ.

-Anyaaa!Noel meghúzta a hajamat!-kiabálja,mire Carly felnevet felem együtt,s elindulunk együtt a lépcső felé.Noel Jenna-t kergeti,lefelé a lépcsőn,mire Carly-t ismét elkapja az anyai-ösztön és sikítva rohan fel a lépcsőn,hogy felkapja mindkét gyereket a karjába.Gyorsan odasétálok Carly mellé,majd kiveszem a kezéből Jenna-t és nyomok egy hatalmas puszit arcára,majd Noel-ére is.

-Noel,igaz ez,hogy meghúztad Jenna haját?-ülteit az ölébe Noel-t Ca,miközbe én Jenna-t ültetem az ölembe,s kezdjük el őket etetni.

-Igen.-bólint egyet lehajtott fejjel Noel,amiből könnyen levettük,hogy szégyenli magát.Amit Noel kimondta,hogy meghúzta Jen haját,a pici lány a nyakamba bújtatta fejét,s az oldalamon lévő tetoválásokat kezdte el rajzolgatni,amik három fejet ábrázolnak.Carly-t,Noel-t és Jenna-t.Amikor megcsináltattam anya és Ca rögtön elsírták magukat,amit én vigyorogva tűrtem.

-És lemondanád,hogy miért?-húzza fel szemöldökeit Ca,ami eléggé vicces volt,így nehezen tudtam nevetésemet visszafojtani.

-Azért,mert Jen bejött a szobámba.-háborodott fel Noel,mire az említett kiemelte a fejét nyakamból,és ő is elkezdett kiabálni.

-Ez nem igaz!Te jöttél be a szobámba,és felkeltettél úgy,hogy meghúztad a hajamat!-kiabált az ölemben lévő angyalka.

-Hé,hé,nyugi.-simított végig Jenna arcán Carly.-Nem kap egyikőtök sem büntetést,csak elmondjátok el mi történt pontosan.-mosolygott a két csodánkra.

.-Jó.-sóhajtott Jenna.-Amikor felkeltem,elkezdtem a szobámba babázni,mert azt hittem,hogy még alszotok,aztán meguntam és átmentem Noel szobájába,de ő még aludt,és meghúztam a haját,hogy felkeljen,ami kicsit erősre sikerült.Ne haragudj,No.-hajol oda sértődött ikertestvére elé,aki végül megtörik és megölelik egymást.

-Ó,istenem,de édesek!-sóhajt fel Carly,aki odahajol hozzám,és nyom egy csókot a számra.

-Fúj.-szólalnak meg egyszerre Jenna-ék,amin akaratlanul is elnevetem magamat.

-Esik a hó!-sikít fel éles hangján Noel,mire Jenna is felvisít és az ablakra tapadva,mosolyogva nézik a havat.-Anya!Anya!Anya!Ugye kimegyünk majd játszani?-kérdezi Noel,mire édesanyja bólint egy nagyot,majd a asztalhoz parancsolja őket reggelizni.


-Szia,Pattie!-köszön bele boldogan a telefonba Carly,miután kimentünk játszani egy picit a hóba a gyerekekkel.Megbeszéltük Ca-val,hogy ma délután elmegyünk vásárolni karácsonyra.-Elvihetnénk a gyerekeket hozzátok?Nem,nem muszáj.Rendben.Ha nektek nem baj.Mi is titeket.Szia.-rakja le a telefont.Hű,ez gyors volt!

-Na,mit mondott?-ölelem át szorosan a derekát.

-Az egész hetet apuéknál fogják Jenna-ék tölteni,így lesz időnk mindent feldíszíteni,és talán egymásra is tudunk egy kis időt szorítani.-mosolyodik el kajánul,mire én is azt teszem,és megcsókolom.Elkap az a fajta érzés,mint régebben!Mint,amikor először megcsókoltam.Vagy,amikor megtudta,hogy megcsaltam!Akkor úgy éreztem,hogy úgy lesz a legjobb,de most már bevallom,hogy egy öntelt gyökér voltam!

A nyelvünk hatalmas táncot járnak,miközben a kezem a testét barangolja be,ő pedig a hajamat túrja,tépi,simogatja,amit csak tenni lehet egy ekkora hajjal.Jó,talán az elmúlt években kicsit hagytam,hogy hosszabb legyen,de amíg Carly-nak bejön,és nekem is addig nincs miről beszélni.Kétség kívül hiányzunk egymásnak!Néhány éjszakánként előfordul az orális szex,de nem több.Nem akarjuk,hogy olyan helyzetbe kerüljünk,mint akkor az autóban.

-Szuper.-bólintok egy nagyot,amikor zihálva elválunk egymástól.-Akkor gyorsan pakoljuk össze a gyerekeket,vigyük el anyuékhoz,aztán go vásárolni.Este viszont ígérem,hogy nem fogsz bennem  csalódni.-kacsintok rá kacéran,majd felrohanok a gyerekekhez a szobájukba,és elkezdek nekik pakolni,amíg Carly elrakja a hörgőtágítót és még pár gyógyszert Noel-nak.


-Köszönünk mindent,apa!-öleli át Rob-ot Carly,majd mindenkinek puszit adva,a gyerekeket agyonölelgetve,kimegyünk a lakásból,beülünk az autóba,s elindulunk a plázába.-Nos,a kutyát már elintéztem.Szenteste reggel elmegyek a tenyésztőhöz.És,ha már kutyáról van szó,akkor csakis labrador lehet,rendben?-fogja meg a kezemet,amint megyünk fel a lifttel.

-Értettem.-bólintok,majd nyomok egy csókot szájára.-Akkor szerintem először vegyünk meg mindent anyának és Rob-nak,aztán a gyerekeknek,és utána,mamáéknak,és a barátoknak.Na meg persze,veszünk még díszeket a házra,a fákra és a karácsonyfát.-magyarázom el a sorrendet,aztán elindulunk a nagy bevásárlásra.

A fáradtság eluralkodott mindkettőnkön,pedig tudjuk,hogy most ki kell élveznünk minden kettesben töltött percet.Természetesen imádjuk a gyerekeket,de azért az totál más,amikor csak ketten vagyunk a lakásban.

-Ó,Istenem!Nagyon elfáradtam!Gyorsan elrohanok fürödni.-ad puszit az arcomra Ca,majd elindul a fürdőbe,de mielőtt még beért volna,megfogom a karját,s magamhoz húzom.

-Megyek én is,jó?

-Persze,gyere.-bólint egyet.-De nem baj,ha ma kihagyjuk a...

-Nem,egyáltalán nem baj.Te is és én is fáradtak vagyunk.Majd holnap.A gyerekek,úgyis egész héten anyáéknál lesznek.-nyugtatom meg mosolyogva.

-Rendben.-mosolyodik ő is el,miközben ásít egyet.-Erről jut eszembe,gyorsan hívjuk fel apáékat,hogy beszélhessünk Jenna-ékkal.

-Szia,anyaaa!-sikít bele a telefonba Jenna,amit mi vigyorogva hallgatunk,mivel kihangosítottuk a telefont.

-Szia,kincsem,itt van apa is.-dől a vállamra Ca.Ez a mozdulata biztosabbá tett azzal kapcsolatban,hogy ő mennyire jól érzi magát velem.Nem rég még egy tizenhat-tizenkilenc éves szupersztár voltam,most meg egy huszonkettő éves férj,apuka.Hihetetlen,de élvezem ezt az egészet!Élvezem,hogy sokszor nekem kell mosogatnom,feltakarítanom,és gyerekeket rendezni,de a kedvencem,azok az esték.És nem,nem a szexre gondolok.Leginkább,azt szeretem,amikor együtt,a nagy család vacsorázunk,megnézünk egy mesét,majd megfürdetjük a gyerekeket,aztán mi is közösen megfürdünk,és lefekszünk aludni-a legjobb,amikor jenna és Noel is befekszik közénk.

-Apaaa...-visít ismét a telefonba.-Képzeljétek el,hogy Noel és a papa bunyózott.Nagyon vicces volt.Noel nyert.-hadarta az én egyik legnagyobb kincsem.

-Tényleg?-nevet fel Carly.-A papa most biztos tiszta kék.És a mama mit szólt ehhez,hogy bunyóztak?

-Hát,csak nevetett.De én kaptam egy új babát,Noel pedig egy nagyon nagy autót.Aztán,amikor elmentetek még kimentünk az udvarra játszani.Aztán,amikor vacsoráztunk,utána a mama megtanította nekünk,hogy hol lakunk,és már eltudunk Noel-lel,mindketten számolni harmincig.-áradozott Jenna megállás nélkül.

-Nagyon ügyesek vagytok.-dicséri meg Carly Jenna-t.-Adod még egy picit Noel-t?

-Hát,nem hiszem,hogy most tud veletek beszélni,mert a papa hátán ugrál,vagyis maszírozza.

-Értem,akkor a mamát add egy picit,oké?

-Oké.Sziasztok.Szeretlek titeket.-sikít a telefonban,mire Carly és én is visszaköszönünk,s váruk,hogy végre anyához kerüljön a telefon.

-Annyira édesek a gyerekeink.-adok egy csókot Carly szájára.

-Igen,Justin.Tudom.-válaszolja áll-nagyképűséggel.

-Itt vagyok!-hallom meg édesanya csilingelő hangját.

-Szia,anya.Hogy viselkednek a gyerekek?-kérdezem érdeklődve,miközben Carly haját simogatom.

-Háát,a szokásosan.-nevet fel anya.Rémisztő,de a hangján már lehet hallani,hogy öregszik.De még mindig ugyanolyan csodaszép.

-Szóval,rosszak.-sóhajt fel Carly.-Figyelj,Pattie.Szólj,ha menjünk értük,nem bírtok velük,vagy csak együtt szeretnétek lenni,rendben?

-Nem,nem.Imádjuk őket,és örülünk,ha itt vannak.-tiltakozik anya,de,amint kiejti a szavakat egy hatalmas csörömpölés hallatszik.-Na jól van,gyerekeke.Most megyek,mert Jenna eldöntötte a vázámat.-hallom anya hangján,hogy kétségbeesett,majd gyors köszönés után,leteszi a telefont.

-Ahj,Istenem.Úgy sajnálom apuékat.Még jó,hogy visszaköltöztünk Kanadába,és közel vagyunk hozzájuk,ha kellenénk.-csúszik lejjebb az ágyon a feleségem,így a mellkasomon fekszik.

-Nyugi,majd szólnak,ha kellenénk.-nevetek fel.-Akkor megyünk fürödni?-kérdezem suttogva,mert úgy érzem,hogy ez most tök jól esik.

-Megyek én is,jó?

-Persze,gyere.-bólint egyet.-De nem baj,ha ma kihagyjuk a...

-Nem,egyáltalán nem baj.Te is és én is fáradtak vagyunk.Majd holnap.A gyerekek,úgyis egész héten anyáéknál lesznek.-nyugtatom meg mosolyogva.

-Rendben.-mosolyodik ő is el,miközben ásít egyet.-Erről jut eszembe,gyorsan hívjuk fel apáékat,hogy beszélhessünk Jenna-ékkal.

-Szia,anyaaa!-sikít bele a telefonba Jenna,amit mi vigyorogva hallgatunk,mivel kihangosítottuk a telefont.

-Szia,kincsem,itt van apa is.-dől a vállamra Ca.Ez a mozdulata biztosabbá tett azzal kapcsolatban,hogy ő mennyire jól érzi magát velem.Nem rég még egy tizenhat-tizenkilenc éves szupersztár voltam,most meg egy huszonkettő éves férj,apuka.Hihetetlen,de élvezem ezt az egészet!Élvezem,hogy sokszor nekem kell mosogatnom,feltakarítanom,és gyerekeket rendezni,de a kedvencem,azok az esték.És nem,nem a szexre gondolok.Leginkább,azt szeretem,amikor együtt,a nagy család vacsorázunk,megnézünk egy mesét,majd megfürdetjük a gyerekeket,aztán mi is közösen megfürdünk,és lefekszünk aludni-a legjobb,amikor jenna és Noel is befekszik közénk.

-Apaaa...-visít ismét a telefonba.-Képzeljétek el,hogy Noel és a papa bunyózott.Nagyon vicces volt.Noel nyert.-hadarta az én egyik legnagyobb kincsem.

-Tényleg?-nevet fel Carly.-A papa most biztos tiszta kék.És a mama mit szólt ehhez,hogy bunyóztak?

-Hát,csak nevetett.De én kaptam egy új babát,Noel pedig egy nagyon nagy autót.Aztán,amikor elmentetek még kimentünk az udvarra játszani.Aztán,amikor vacsoráztunk,utána a mama megtanította nekünk,hogy hol lakunk,és már eltudunk Noel-lel,mindketten számolni harmincig.-áradozott Jenna megállás nélkül.

-Nagyon ügyesek vagytok.-dicséri meg Carly Jenna-t.-Adod még egy picit Noel-t?

-Hát,nem hiszem,hogy most tud veletek beszélni,mert a papa hátán ugrál,vagyis maszírozza.

-Értem,akkor a mamát add egy picit,oké?

-Oké.Sziasztok.Szeretlek titeket.-sikít a telefonban,mire Carly és én is visszaköszönünk,s váruk,hogy végre anyához kerüljön a telefon.

-Annyira édesek a gyerekeink.-adok egy csókot Carly szájára.

-Igen,Justin.Tudom.-válaszolja áll-nagyképűséggel.

-Itt vagyok!-hallom meg édesanya csilingelő hangját.

-Szia,anya.Hogy viselkednek a gyerekek?-kérdezem érdeklődve,miközben Carly haját simogatom.

-Háát,a szokásosan.-nevet fel anya.Rémisztő,de a hangján már lehet hallani,hogy öregszik.De még mindig ugyanolyan csodaszép.

-Szóval,rosszak.-sóhajt fel Carly.-Figyelj,Pattie.Szólj,ha menjünk értük,nem bírtok velük,vagy csak együtt szeretnétek lenni,rendben?

-Nem,nem.Imádjuk őket,és örülünk,ha itt vannak.-tiltakozik anya,de,amint kiejti a szavakat egy hatalmas csörömpölés hallatszik.-Na jól van,gyerekeke.Most megyek,mert Jenna eldöntötte a vázámat.-hallom anya hangján,hogy kétségbeesett,majd gyors köszönés után,leteszi a telefont.

-Ahj,Istenem.Úgy sajnálom apuékat.Még jó,hogy visszaköltöztünk Kanadába,és közel vagyunk hozzájuk,ha kellenénk.-csúszik lejjebb az ágyon a feleségem,így a mellkasomon fekszik.

-Nyugi,majd szólnak,ha kellenénk.-nevetek fel.-Akkor megyünk fürödni?-kérdezem suttogva,mert úgy érzem,hogy ez most tök jól esik.

-Persze,mehetünk.-bólint egyet,de nem mozdul rólam.

-Na,nem megyünk?-nevetek,miközben elkezdek alatta mozogni,forgolódni.

-Nincs kedvem,légyszi segíts levetkőzni.-nyöszörög,de most ez nem az a „úgy lefekeküdnék veled”-fajta nyögés és kérés volt,hanem az „olyan fáradt vagyok,hogy még megmozdulni sem tudok,ezért segíts”-fajta volt.

-Oké.-sóhajtok fel,majd kikelek alóla,feléhajolok,nyomok egy puszit a szájára és lekapom róla a felsőjét.Csukott szemmel,szuszogva hagyja,hogy levetkőztessem,szinte már kezdem azt hinni,hogy elaludt,de,amint leszedem róla a bugyiját-az utolsó ruhadarabot-,kipattannak a szemei,feláll az ágyról,majd arra utasítva,hogy én is vetkőzzek le,megengedi a vizet és beszáll a kádba.Nem sokat kell várnia,mire én is levetkőzök és beszállok mögé a kádba.Mellkasomnak dőlve piheni ki az anyaság fáradalmait,miközben én gyengéden simogatom egész testét.Amint hasához érek,elkap egy csodálatos érzés.nem tudom mire fogni,de az agyamat hirtelen öntik el az emlékképek.Amikor megtudtuk,hogy Carly terhes,és én,milyen szemét módon viselkedtem vele,amikor a Kellékfeleség-et néztük és elkiabálta magát,hogy jön a baba,amikor kitaláltuk a kórházban a neveket a gyerekeknek…És sajnos rákell jönnöm,hogy,ahogy az én gyerekkorom is gyorsan elrepült,úgy fog Jenna és Noel gyerekkora is elrepülni.Annyira imádom,hogy ilyen picik,és védtelenek!Mindig azt hittem,hogy Jazzy és Jaxon soha nem fog felnőni,erre Jazzy is már kilenc éves!Mivel a mi gyerekeink is már négy évesek,tudom,hogy nem sokára már ők is ugyanúgy felcseperednek,mint a többi gyerek.S hosszas gondolkozás után rájövök,hogy mi a legjobb ötlet arra,hogy én még mindig szeretnék babázni.Jó.Jenna-ék is még picik,de ők már nem babák.Három éves korukig tudom őket babáknak nevezni.De most úgy gondolom,hogy ezt a hatalmas ötletet Carly-val is megakarom osztani,és véleményt szeretnék tőle kérni,így hosszas csend után,suttogva megcsólalok.-Tudod,mi jutott eszembe?

-Na mi?-kérdezi ő is suttogva,miközben combomat simogatja.

-Hogy szeretnék még egy kisbabát!

51.részlet

-Noel!Most azonnal gyere ide!-kiabálok neki nevetve,miközben utána futok,s a telefonomat próbálom elkobozni tőle.

-Esküszöm megöllek,Justin,ha eltörtök valamit!-kiabálja utánam Carly,miközben Jenna-nak segíti felvenni a csizmáját.Nagy nehezen elvettem Noeltől a telefonomat,majd felvettem a kezembe,s elkezdtem puszilgatni az arcát.

-Pfúj...-nyafogott,majd elkezdett magától kicsi kezeivel tolni.Adtam még egy utolsó puszit arcára,majd letettem,és engedtem,hogy az édesanyjához szaladjon.-Anya!Apa megint puszilgat!-visít vékony hangján,miközben Carly lábát kezdi el ölelgetni.

-Rendben.-bólint egy nagyot.-És ezzel mi a probléma?-veszi le a lábáról Noelt,majd leülteti maga elé a szőnyegre,s rá is ráadja a csizmáját,amíg én Jenna-ra a kabátot,sálat,sapkát.

-Az-kezd bele,de amint kimondja ezt az egy szót,eltüsszenti magát,amint Jenna felnevet,én Jenna-n nevetek,Carly,pedig aggódóan veszi ölébe Noel-t,s kezdi el vizsgálgatni,nem e lett beteg.

-Nem fázol,kincsem?-kezdi el forgatni a kezében a fiunkat,amíg én is felveszem a cipőmet,a kabátomat,a sálamat és a sapkámat.

-Nyugodj meg,Carly!Semmi baja nincs a gyereknek,csak tüsszentett.-mosolygok rá kedvesen,majd derekánál fogva magamhoz húzom,s megcsókolom.

-Pfúj!-kiabálnak egyszerre a gyerekek,mire elválunk egymástól.

-Azt hiszem,hogy elérkeztünk a "pfúj-korszak"-ba,amiről Pattie mesélt nekem.-rázza a fejét Ca,mire elnevetem magamat,s nyomok egy puszit az arcára.Gyorsan mindenki összeszedi a cuccait,majd elindulunk a kocsink felé.Gyorsan berakja Carly hátra a kicsiket,amíg én elindítom az autót,majd beül mellém az anyósülésre.-Siess már,mert elkésünk!-noszogat,mire küldök felé egy mosolyt,és rátaposok a gázra.Alig tíz perc alatt érünk oda az óvodába,s adjuk át nagy nehezen Jenna-t és Noel-t az óvónőnek.

Nevetve kocsikázunk haza,majd amint beértünk a lakásba levetkőztünk,gyorsan bekaptunk valami reggelit és felrohantunk a szobánkba.-Most olyan,mint régen.Amikor apa és Pattie elmentek dolgozni,és ketten voltunk otthon.-nevet fel.-Már akkor imádtalak,kivéve a nagyképűségedet.-néz fel mellkasomról.

-Ó,igen?Nem szereted,ha nagyképű vagyok?-húzom fel az egyik szemöldökömet,miközben derekát simogatom.-De,ahogy látom valami annyira megfogott téged,bennem,hogy inkább belém szerettél,minthogy megutáltál.-nyomok egy forró csókot homlokára.

-Pontosan.-bólint egy nagyot,félő,hogy leesik a feje.-Ezt,-túr bele a hajamba.-ezt,-simít végig az arcomon.-ezt,-húzza végig a kezét mellkasomtól egészen a köldökömig.-na meg ezt is,-húzza fel egy picit a pólómat,majd a köldököm alatti pici szőrökkel kezd el játszani.-és végül ezt szeretem benned a legjobban.-simítja le a kezét ágyékomra,majd nadrágon keresztül férfiasságomba markol,amitől egy kényes nyögés fut ki belőlem.-Tudod,a gyerekek miatt mostanában nem volt időnk,s erőnk együtt lenni.-kezd bele,mire tökéletesen megértem,hogy mire szeretne kilyukadni.

-Értem én.-nevetek fel.-Ki vagy éhezve rám és a romantikázásra.Igazam van?-húzom fel egyik szemöldökömet.

-Tökéletesen.-bólint egyet,majd óvatosan felém mászik,s nyakamat kezdi el kisebb csókokkal beborítani.Lassan simogat,ezzel lehúzva rólam a ruhákat is,de annyira jó,újra érezni Carly érintését meztelen bőrömön.Sokáig nem volt időnk egymásra,hiszen ott volta az esküvő,amit nagyon jól megszerveztünk,aztán a gyerekek.Volt,hogy egész éjszaka váltottuk egymást,hogy ki legyen fent a gyerekekkel,mert vagy nőtt a foguk,vagy fájt a hasuk,szóval mindig volt valami.Napközben mindig volt mindkettőnknek valami dolga,így inkább azokkal foglalkoztunk.Volt,hogy néha-néha megesett egy kisebb szeretkezés,de az gyors volt,nem az igazi.

Most viszont csak én és Carly vagyunk.Mi.Végre!Csak egy picit,együtt!-Fürödjünk,gyere.-fogja meg a kezemet,s immár meztelenül kezd el húzni a fürdőszoba felé.Amíg megengedi a vizet,hosszasan csókolózunk,hiszen azt sem szeretik a gyerekek,így mindig próbálunk csak egy-egy szájra puszival megelégedni,ami nem túl könnyű,de a gyerekekért mindent,nem igaz?Carly éppen szállt volna be mellém a vízbe,amikor megszólalt az a bizonyos punk dal,amit azóta sem változtatott meg,mióta ismerem.

Csörög a telefonja.Ezt nem hiszem el!-Pillanat!-sóhajt egyet,miközben felmutatja a mutatóujját,s kirohan a szobánkba.-Természetesen.-hallom,amint beleszól a telefonba.-Negyedóra és ott vagyok érte.-mondja búskomoran,majd elköszön a vonal másik lévő embertől,s berohan a fürdőszobába.Ó,igen!Szemeim akaratlanul is kicsi,de annál formásabb melleire téved.-Most hívott az óvónő!-kezd el kapkodni,majd a szennyes-tartóból elővesz egy hosszú nadrágot,s egy kötött pulcsit és felveszi őket.-Noel lázas lett.Tudtam,hogy nincs valami rendben vele.Ez olyan anyai megérzés volt.-magyarázza.

-És akkor most nem leszünk együtt?-kérdezem csalódottan,mire lehajtja fejét,s csendesen válaszol:

-Most nem hiszem,de haza hozom Noel-t,lefektetem és visszajövök hozzád,de első a gyerek!Amíg nem kell menni Jenna-ért,addig csakis veled leszek,.-mondja kacéran,mire egy bájos mosoly húzódik arcomra.

-Ígéred?-húzom fel szemöldökömet.

-Ígérem.-bólint egy aprót,majd lehajol hozzám,a kád szélére támaszkodik,nyom egy nedves csókot a számra,s leslisszol a lépcsőn.Hallom,ahogy felhúzza a kabát és a csizma cipzárját és egy "szeretlek"-kel elköszönve kimegy az ajtón.Elmémbe szinte elképzelem,hallom,látom,ahogy beül az autóba,beindítja a motort és idegesen,magába beszélve szitkozódik,hogy miért nem mennek gyorsabban a megengedettnél az emberek.

Ahogy az óvodába ér,szinte berohan a csoportba,leguggolva,félve öleli magához egyetlen fiát,s agyon puszilgatja.beszél még egy sort az óvónővel,megöleli Jenna-t is,felöltözteti Noel-t,majd az anyósülésre rakja a gyerekülést,beleülteti Nole-t,ő is beül az autóba,majd ugyanúgy,szitkozódva vezet haza felé.

Hihetetlen.Nem rég még engem vitt anya óvodába,most meg már én viszem a saját gyerekeimet.Mindennél jobban imádom ezt a két kis ördögöt,de az a baj,hogy ők tényleg ördögök.Ami a kezük közé kerül,azt vagy összetörik,vagy megrágják.Néha kissé idegesít,hogy mindig figyelni kell rájuk,de már nem tudom visszacsinálni,és most hogy így belegondolok,ha lehetne sem csinálnám vissza.

Van egy gyönyörű családom,akiket imádok,és ők is engem,van pénzem,nem kell sem nekem,sem a feleségemnek dolgoznom,van egy gyönyörű házam,autóm,barátok.Mi kell még?Úgy érzem,hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a világon!-Megjöttünk!-kiabál fel Carly,de én még mindig a kádban fekszem.Annyira jó néha csak ülni,semmi nem gondolkozni,nézni ki a fejünkből.

-A fürdőben vagyok.-kiabálok vissza,majd pár perc múlva Noel totyog be.Látom rajta,hogy beteg.A szemei betegesen csillognak,s legnagyobb bánatomra most nem mosolyog.-Szia,nagyfiú.-köszönök neki,miközben feljebb emelkedek a kádba.-Akarsz fürödni?-kérdezem,mire egy nagyot bólint,így engedek még a vízhez egy kis meleget,amíg ő ügyesen levetkőzik,majd beemelem magamhoz.ismét elönt az apai érzés,ahogy beleül az ölembe,a fejét a mellkasomra hajtja,s a hüvelykujját bekapja.

Hallom,amint légzése kissé lelassul és elalszik.Mosolyogva tűröm ki a haját a homlokából,majd lejjebb csúszok a kádban,éppen annyira,hogy az egész teste benne legyen és ne fázzon.

-Mit csináltok?-lép be a fürdőbe Carly,de amint meglát minket szinte elolvad.-Ó,Istenem,de édesek vagytok.-nevet fel halkan,miközben a kád mellé guggol.-Annyira szeretem.-simogatja meg Noel barna haját.-Tudod,amikor megtudtam,hogy terhes vagyok,akkor teljesen elbizonytalanodtam,hogy szeretnék-e gyereket,de most...Bármit megadnék érte és Jenna-ért.És persze érted is.-teszi hozzá,amikor áll-csalódottságot próbálok tükrözni arcommal.

Nyom egy puszit az arcomra,majd feláll,s a tükörben igazítja meg a kuszán álló hajszálait.-Gyorsan megágyazok Noel-nak,addig keltegesd fel,kérlek.-mosolyog rám a tükörből,mire bólintok egyet,s óvatosan kezdem keltegetni a karomban lévő pici ördögöt.

-Végre elaludt.-sóhajt fel,amikor bebújik mellém az ágyba,s átkarolja derekamat.-Van még kedved...-be se kell fejeznie a mondatát,hiszen tudom,hogy mire akar kilyukadni,és igen.Még mindig van kedvem,így bólintok egyet és nyomok egy csókot a szájára.

Rajtam nincsen ruha,hiszen a fürdőzésem után rögtön bebújtam az ágyba,Carly-n pedig csak egy melegítőfelső és egy nadrág van,mert,amikor hívtak minket az óvodából,annyira megijedt,hogy csak ezeket kapta magára.Gyorsan,mégis érzékien romantikusan dobálom le róla a ruhadarabokat,majd,amikor már semmi sincs rajtunk,felé hajolok,s minden előjáték nélkül belé hatolok.

Jól eső nyögés hagyja el mindkettőnk száját,amikor teljesen ráborulok,a két lábával körbe tekeri a derekamat és meg sem mozdulunk.Annyira jó végre ismét együtt lenni.Nem kell sietnünk,egyszerűen csak vagyunk.Haját simogatom,miközben ő nevetve suttog a fülembe.Egy gyerek,aki már tud a szexről,de még szűz,az nem tudja elképzelni,hogy mennyire nehéz e nélkül élni.

Ilyenkor érzed,hogy te vagy a középpontba,s szeret valaki.Mondjuk pont én beszélek,aki anélkül is érzi,hogy szeretik,ha nem szexel,vagy éppen szeretkezik.Több,mint három éve nem szexeltem!Amikor ezt kijelentem senki sem hiszi el,vagy ha el is hiszik,sajnálkozva néznek rám.Majd hozzá teszem,hogy azóta én csak szeretkezni tudtam.

Carly egyszerűen elbűvölő.Imádom minden egyes testrészét,porcikáját,gondolatát,csókját.Egyszerűen ő az igazi nekem.A boldogság ennél jobban is elönt,amikor Ca nem bírja tovább,s óvatosan kezd el mozogni,így engem is mozgásra késztetve.Mosolyogva,egymás tekintetét állva élvezünk el,majd ismét rá nehezedek,amit tudom,hogy imád.

-Annyira nagyon szeretlek.-suttogja fülembe,miközben tarkómat és a hajamat kezdi el simogatni.

-Én is Téged.-nyomok puszit kulcscsontjára,majd megpróbálok egy picit így pihenni,de nem telik bele két perc,amikor meghalljuk Noel szívszorító sírását.Egyszerűen minden olyan gyorsan történik!Az egyik pillanatban még boldogan szeretkezünk,aztán Noel sírása,a mentők fülsüketítő szirénázása,majd Carly sírása.Minden olyan gyorsan történik!Semmit sem értek!Majd Carly szipogva,még mindig zokogva elmagyaráz mindent.

 Aloha Mindenki!
Ahogy ígértem,itt is az 51.részlet!Kíváncsi vagyok,hogy kinek,hogy tetszett!Mivel volt/van az első blogom,így ez az egyetlen olyan blogom,ahol nem csak Chat-ben tudjátok megírni a véleményeteket!Most,így három hónap után,ahogy végig nézem a többi működő blogomat,rájövök,hogy eléggé kevés az a 15 rendszeres olvasó és +25.000.megtekintő!Nem rég még virult a fejem,amikor megláttam ezeket a számokat-és nem!Nem vagyok telhetetlen,hiszen imádlak Titeket,de most már bele kell húznom az olvasók és a tekintők gyűjtésébe!-.Nos,valahogy ennyit akartam!Kérlek,írjátok meg a véleményeteket és pipáljatok!Köszönöm!Imádlak Titeket! :)
Pusza.
Regina