22.részlet

*Justin szemszöge*

-Rendben.-egyezett bele majd el is indultunk.Mikor már több,mint 5 perce autóztunk Carly megfogta a kézfejemet,ami éppen a váltón feszült.
-Mondjad!-néztem rá-1000%-ban vagyok benne-hülye fejjel.
-Vezethetek?-nézett rám boci szemekkel-amúgy is megengedném neki.De,mi?Tud vezetni?Ezt eddig miért nem mondta?Na.ez meglepett!
-Te tudsz vezetni?-kérdeztem továbbra is hülye fejjel-kikerekedett szemekkel.
-Igen,tudok!De,ha nem akarod,hogy vezessek,akkor nem.Nem fogok megharagudni!-villantott egy mű mosolyt,de az olyan mű volt,hogy még én is felismertem.
-Nem.Dehogy is,erről szó sincs!Persze,hogy vezethetsz,DE!Vigyázz az autóra és az autó belsejére...Ja.meg persze a kárpitra is.És,ha lehet NE karcolja meg a váltót a karkötőid (???-bármi lehetséges)...És,a gázt ne úgy nyomd,hogy még a lábad is lecsúszik róla....-folytattam volna.
-Oké..-nevetett-Justin.Én is jártam vezető suliba és képzeld,még iskolába is!-mosolygott.Nyomott egy puszit arcomra és kiszállt az autóból,gondolom ezzel azt akarta mondani,hogy én is szálljak ki és már indulhatunk is.Átszálltunk mindketten.Én nem nagyon ültem még a saját kocsimba,az anyósülésen.Fura.
-Akkor most nem haza megyünk!-mondta ellent mondást nem tűrően.
-Akkor hova?-tettem fel költői kérdésemet.
-Majd meglátod!-kacsintott-Meddig érsz rá?-
-14:30-kor el kell indulnunk,akárhová is megyünk,mert Scooter háza előtt kell lennem 14:55-kor és még hozzátok is be kell ugrani a cuccokért.
-Ohh...Bőven haza érünk addigra.Indulhatunk?
-Felőlem!De,vigyázz tényleg a vá....
-Justin!-már majdnem kiabált velem-Bízz bennem!Én csak bólintottam és már el is indultunkNagyon jól vezet.Majd feltértünk az autópályára.Néha egy-egy autó elhaladt velünk szemben,de mellettünk.....Egy autó sem!Hihetetlen gyorsasággal elkezdett menni.Kezdtem félni.
-Carly?-kérdeztem félősen-Biztos vagy benne,hogy nem lesz baj?
-Igen.-nevetett.Nem értettem,hogy mi ilyen vicces-Áhh...Megy a kedvenc zeném!-kiabálta majd full hangosra feltekerte a zenét-Imádom!-kiabálta,e most nem csak azért kiabált,mert olyan kedve volt,hanem azért is,mert egyáltalán nem lehetett hallani a zenétől.
-Én is szeretem!-kiabáltam,de most már csak mosolyogtam.
-És a szövege.....Hallgasd...És felejcs...Felejcsd el minden hibádat és fájdalmat,amit...-itt egy kis szünetet tartott-...amit Selena okozott neked.És itt nem arra célzok,hogy nagyképű vagyok meg ilyesmi,de most CSAK rám,anyudra és a testvéreidre gondolj!Erre 4 emberre..-mondta.
-Köszönöm!-mondtam neki totál hálásan.Ő csak biccentett egyet majd tovább koncentrál az útra.Ez a nő,gyönyörű.Ahogy néha egy-egy feszes mozdulattal fékezett,váltott.Wow.Majd 4 perc múlva vége lett a zenének és le is halkította.
-Gyönyörű vagy!-mondtam igazat..
-Köszönöm,de...-öntötte el arcát a vörösség.
-Nem.Nincs,de!Folyamatosan néztelek,ahogy feszesen fékezel,váltasz.És nem csak  gyönyörű voltál és vagy,hanem szexi is.-kacsintottam.Ő meg egyre lassabban ment az autóval.Pedig már kezdtem megszokni a gyorsaságot.És mit ne mondjak élveztem is...főleg Carlyval.
-Szeretlek!-mondta majd küldött egy puszit a levegőbe-Egyébként meg csak megyünk!Fogalmam sem volt,hogy hova megyünk,de erre el akartam jönni,régen imádtam erre eljönni!-mosolygott.Egy kézzel vezetett,másik kézfeje bal combján feküdt és néha-néha rám nézett egy mosoly kíséretében.
-Az autópályára?-tettem fel kérdésemet egy furcsa válaszra várva.
-Igen.Amikor Anya meghalt...-itt már megsajnáltam-...nagyon sokat sírtam esténként és még van,hogy most is és apa mindig rám adott egy kabátot és már el is indultunk ide,mert tudta,hogy ezen az úton megnyugszom,de sosem értette,hogy miért pont ezen az úton.És már tudom,hogy miért szerettem és szeretek erre járni.Azért,mert itt agyon hajthatod az autót és úgy mész vele,ahogy akarsz és a gyorsaság...-azt hiszem itt befejezte a mondandóját.
-Értelek!-mosolyogtam-Nem vagy kajás?
-De.Nagyon!KFC?
-Oké,de én nem ülök be,szóval majd a DRIVE-ba menjünk.Oké?-nem válaszolt csak az első lehetőségnél,az autópályáról lehajtott és már vette az irányt a KFC-hez.3 perc alatt oda értünk.Ő ügyesen kérte a kaját,majd a következő ablaknál,amikor fizetni kellett már vette elő a pénztárcáját,de én működő kezeit lefogtam ezzel jelezve,hogy nehogy már ő fizesse ki.MAJD ÉN!Bólintott,ezzel köszönte meg.Gyorsan átnyújtottam a fiatal nőnek a pénz,megköszöntük,átadta a kaját és már mentünk is.Gondolom haza.Hát ige,haza mentünk.Gyorsan berohantunk a házba és már le is ültünk kajálni.Gyorsan megkajáltunk és már mennem is kellett.
-Ne haragudj,de mennem kell.-álltam fel mellőle,majd nyomtam egy puszit homlokára.
-Hmm...Jól van.Áhh...-kiabált.
-Mi az?-fullra megijedtem.Nem értem,hogy mi lehetett a baja.
-Ma Real Madrid-Barcelona meccs!-kiabálta majd elkezdett ugrálni (???).
-Úr Isten.Tényleg!Ezt nem mondod komlyan,hogy még a focict is szereted?!?-ez a csaj maga a tök éj.Hihetetlen.Ha akar fiús és imádja a foci,ha akarja csajos akit mindennél jobban érdeleknek a sztárok meg a cuki fiúk,körmei.
-De hogy nem!Imádom.Baj?-nézett rám.De ez a "Baj?" kérdése nem olyan "ki a faszom vagy,hogy bele szólj" fejjel mondta,hanem inkább olyan,hogy "Zavar?Mert ha igen akkor megváltozok" kérdés volt.
-Nem!!!!-ellenkeztem-Baca vagy Real?-tettem fel a világ egyik legnagyobb kérdését.
-Real!Ez csak természetes!-mondta-Te?
-Barca.
-Hallod,ki rúgjuk még a beleiteket is.Agyon verünk titeket!!!!!!
-Ohh...Ez kihívás akar lenni?
-Nem.Fogadás!
-Rendben!Miben?Hogy?
-Ha a Real nyer akkor meztelenül kell körbeszaladnod a házat!
-Mi?Nem.Az nagyon durva!-ellenkeztem.jesszus.Ez már a perverzség határán túl ment.
-Akkor jó.-vonta meg a vállát rezzenéstelen arcára néztem.
-Jó.Benne vagyok,De!Ha a Barca nyer,akkor te...Ömmmm....Énekelsz nekem.
-Nem.
-De igen!Vagy nem fogadunk!
-Nem.Nem érdekel.Mindig mindenki azt mondja,hogy rossz a hangom,szerintem is...De tudod,mit?Oké.Benne vagyok.Én soha nem voltam szégyenlős.benne vagyok!-nyújtottam a kezemet,hogy kezet rázzunk.Fogadtunk!
-Most mennem kell!-mondtam bús,komoran-De este!Készísd fel a hangszálaidat Drága!
-Meg lesz!-kacsintott majd homlokát az én homlokomhoz nyomta és nyomott egy hosszú csókot számra-Szeretlek!Vigyázz magadra!Majd nézlek a TV-be!-kísért ki az ajtóig.
-Én is!Oké.Sziaaa!-köszöntem majd elindultam az ajtó felé,de ő már be is csukta az ajtót.Ahh...Kíváncsian várom a mai meccset.Bár ahogy belegondoltam,nem volt túl merész a fogadásom-az övével ellentétben.Amint beültem az autóba,megcsapott finom,kókusz illata.Már is hiányzik!