53.részlet

 Megjöttem!
Igazából semmi hozzáfűznivalóm nincs a részhez,csak hogy köszönöm,hogy ennyit várakoztatok erre a részre.Most egy ideig(körülbelül februárig) késni fognak a részek,de mivel januárban felvételizek,így a tanulás nagyon elvonja a figyelmemet.Mégpedig a tanulásomnak több tétje is van.Az egyik az,hogyha kijavítom a biosz jegyeimet,akkor kapok egy laptopot(mivel csak bioszból álltam(!)szarul)!Szóval köszönöm,hogy vártatok és vártok a következő részekre!Remélem ez a részlet is tetszeni fog,úgy,mint az előző!
Kommentárokat szívesen fogadok(erős célzás,drágáim)! (:

-Még egy gyerek?-kérdezi furcsán Ca,mire felhúzott szemöldökkel magam felé fordítom.

-Nem szeretnél?

-De,persze.De még várjunk,hogy kicsit Jenna-ék is nagyobbak legyenek.Még egy pár év,rendben?

-Még pár év?És asz pontosan mit takar?-kérdezem kétségbeesetten.

Carly Bieber

-Nyugi,csak két-három év.Úgy is van két gyönyörű gyerekünk.Várjunk még,amíg iskolába nem fognak járni.és gondolj bele...Három pici gyereke?Kép...

-Jó.Felfogtam.-vág Justin durván a szavamba,majd hirtelen feláll a kádban,így egy kicsit lejjebb csúszok,ő pedig kilép a kádból,majd előttem megtörülközik,majd kimegy a szobánkba.Szuper.Az első veszekedésünk is megtörtént a házasságunk óta.Félek,hogy nagyon megbántottam Justin-t,de meg kell értenie engem is.Lehetséges,hogy már ettől az elutasítástól is ennyire megsértődött?Ha,igen,akkor biztos nagyon komolyan gondolja az újabb babavállalást.Veszek egy mély levegőt,majd kiszállok a kádból,magam köré tekerem a törcsit,majd kimegyek,de Justin nincs a szobába,így hangosan lesietek a lépcsőn,s belépek a hatalmas konyhánkba.

-Eset,kávé?-ölelem át hátulról Justin a sok éves kondizástól kigyúrt hátát és vállát,miután megpillantom,hogy éppen az étkezőasztalnál ülve kávézik.Este tízkor.Imádom.

-Aha.-bólint egyet,miközben beleszürcsöl a kávéba.

-Nagyon megharagudtál?-kérdezem lágy hangon,miközben a vállát masszírozom.

-Nem,csak szarul esett.-néz hátra,egyenesen a szemeimbe,majd az ölébe húz,a kávésbögrét lerakja az üveglapos asztalra,az egyik lábamat átrakja combjain,így pont azokon ülök.Egy szál törülközőben.-imádom az illatodat.-suttogja a fülembe,miközben hátamnál szorosan átkarol,én pedig a nyakánál.-Imádom a hajadat-simít végig a fejemen,egészen a hátam közepéig.-,a szemedet,a hangodat.És imádom a testedet.-húzza le rólam a törülközőt.-Már nem is vagyok álmos.-néz végig rajtam.

-Nem.-rázom a fejemet.-Már én sem.-vigyorgok.

-Köszönöm.-csókolja meg a nyakamat,majd egyre többször teszi ezt meg.

-Mármint,mit?-kérdezem,miközben évek óta növesztett hajába túrok.Ne!Ne azt képzeljétek el,hogy derékig érő haja van(pfúj),de már durván hosszabb,mint ami 2009-ben volt.

-Mindent.Azt,hogy a sok problémám ellenére is kitartottál és kitartasz mellettem.Azt,hogy vagy nekem és a gyerekeket.Te vagy a mindenem,érted?Nagyon szeretlek!-szinte már kiabálja,amin elnevetem magamat,de újabb vallomása könnyeket gyűjt szemembe.

-Én is,szívem.-simítok végig borostás arcán.-Nincs rajtad nadrág.-vigyorgok,amint kicsit feljebb csúszok és megérzem férfiasságát.

-Nincs.-rázza a fejét.-Miért?Talán zavar?

-Nem,dehogy.Imádom,amikor meztelenül rohangálsz a lakásban.-bújok bele a nyakába.

-Azt én is imádom.-nevet fel rekedtesen.-Kimegyünk cigizni?-kérdezi,mire bólintok egyet,kiszállok az öléből,s magamra tekerem a földről felszedett törülközőt.A cigaretta az egyik közös titkunk.Sem a gyerekek előtt,sem apáék előtt nem cigizünk.nem azért,mert tartunk a véleményüktől,csak a gyerekeket nem akarjuk a cigivel "bántani",apáék,meg többször kitűzték,hogy nem szeretik,hogy rászoktattuk egymást a káros anyagra,így hazudunk nekik,és úgy tudják,hogy csak két hétig dohányoztunk(apa azt sem tudta,hogy,amíg Adam-mel jártam,akkor is cigiztem.).De nem.Ha valaki rászokik,az csak nagyon nagy erőfeszítés árán tud róla leszokni.-Tessék,itt a köntösöd,ebbe menj ki,nehogy megfázz.-mosolyog rám Jus,mire megköszönöm,majd magamra húzom.miután ő is felveszi a köntösét,megfogja a kezemet,s a cigit felvéve a hátsó bejárati komódról,kimegyünk a hátsó teraszra.Amint kiérünk,összehúzom magamat,majd Justin-hoz bújok,aki mosolyogva meggyújt egy cigarettát,amit a számba rak,majd meggyújt még egyet,amivel már ő károsítja tüdejét.

-Annyira üresnek tűnik így a lakás.Meg amúgy is,mert olyan hatalmas ez a ház,de azért ez így nagyon durva Jenna és Noel nélkül.-suttogom,hiszen egyáltalán nincs kedvem most hangosan beszélgetni.

-Szerintem is elég üres.Pont ezért is jó lenne még egy gyerek.-szorít magához még jobban,miközben beleszív a cigijébe,majd nyom egy csókot hajamra.

-Justin.-fújom ki a levegőt.-Ezt már megbeszéltük.Bár az előző mondatod eléggé hülyén hangzott.Ebből az jött le,hogy addig gyarapítjuk a családunkat,amíg meg nem telik gyerekkel a ház.-röhögök fel.Ne haragudj kincsem,de egyenlőre nekem bőven elég ez a két kis ördög.-simítom meg az arcát.

-Értettem.-bólint egy nagyot,miközben egy utolsót szív a cigijéből,majd elnyomja a csikket az asztalon lévő hamutálba.-Akkor még mindig nem vagy álmos?

-Nem.Még mindig nem.-nézek fel rá,én is eloltom a cigimet,majd Justin-t magam után húzva megyek fel a szobánkba.Lassan döntöm le az ágyra,miközben óvatosan rámászok.Lebontom róla a köntösét,majd vigyorogva ő is ezt teszi velem.Ahogy belélegzem jellegzetes illatát(cigi+parfüm) a gyomrom még ennyi idő házasság után is megremeg.Nevetve nyomok egy csókot a szájára,majd még egyet és még egyet.Az a mérhetetlen boldogság,amit már több,mint négy éve ad nekem Justin,úgy érzem,soha nem múlik el.A már jól ismert pillangók újra felkelnek,amint Justin belém furakszik és nedves csókokat hagy forró bőrömön.

-Szedsz fogamzás gátlót?-kérdezi Justin,mielőtt még elkezdene bennem mozogni.

-Igen,miért?-kérdezem,miközben szorosabban bújok hozzá.

-Kérlek,ne szedj!Legyen még egy gyerekünk.Annyira szeretném.-mondja,miközben feljebb csúszik,így bennem is beljebb csúszik.

-Oké.Nem szedem megint egy ideig.-suttogom a fülébe,miközben tarkójánál fogva felhúzom arcához magamat.

-Tényleg?-emeli fel a fejét a nyakamból,miközben hatalmas szemeivel csillogóan fürkészi arcomat.

-Igen,benne vagyok.Én is szeretnék még egy babát,csak maradj csendben.-nyöszörgöm.Igen.Tényleg úgy gondolom,hogy jó lennem még egy gyerek,újra babázgatni.Mi mindig itthon vagyunk,sok a pénzünk,az időnk.Semmi akadálya.A szüléstől már most tartok,de amíg nem jön össze a baba,addig nyugodt vagyok.érzem,ahogy lassan elér a gyönyör,így Justin egyre lassabban mozog.Mi inkább az érzelem híve vagyunk és nem a durva szexnek.

-Ó,istenem,Carly!-dörmögi Justin a nyakamba,miközben belém élvez.A meleg ondó,ahogy szétáramlik bennem,úgy én is elélvezek.Szinte érzem,ahogy keveredik a két folyadék.-De imádlak.-simogatja meg az arcomat,miközben a hátam alá nyúl és úgy fordít rajtunk,hogy én rajta legyek.-Köszönöm.Annyira jó lenne,ha lehetne még egy babánk.Tudod,iszonyúan megbántam,ahogy viselkedtem,akkor,amikor megtudtam,hogy terhes vagy az ikrekkel.Nagyon sajnálom.-simogatja a hajamat,miközben a mellkasán fekszem és szívének ütemes dobogását hallgatom.Miután tisztában lesz vele,hogy erre nem szeretnék válaszolni;új témába kezd:-Apropó.Miért gondoltad meg magadat hirtelen?

-Nem tudom.-rázom a fejemet,miközben feljebb csúszok rajta,így a mellkasán fekszem.Akár,mint Jenna.Ő is így szokott Justin-on feküdni.-Talán feléledt bennem az anyai ösztön.-nyomok nevetve egy csókot a mellkasára,majd végig simítok azon a tetováláson,ami az én arcképemet ábrázolja.

-Aludjunk,jó?-kérdezi kissé kábán,ami rögtön arra vezet,hogy ő is álmos.

-Jól van.-bólintok.-Jó éjt.Szeretlek.-adok egy puszit a szájára,de a világért sem feküdnék le róla.Jó ez így nekem,rajta fekve,úgy,hogy érzem,ahogy bennem van,és melegen átölel.

-Én is Téged.-suttogja,miközben ránk húzza a takarót és meztelen hátamnál átölel.

Justin Bieber

Az az érzés...Az a bizonyos érzés,ahogy életed kedvese rajtad fekszik,és úgy érzed,hogy minden rendben van.És ez igaz is.Az életem egyszerűen tökéletes!Csak azt kívánom,hogy mindenkinek legyen ilyen élete,mint nekem!!!
Reggel korábban kelek,mint Carly,így lassan leemelem magamról,felveszek egy alsónadrágot,majd halkan lemegyek a hosszú csigalépcsőnkön,és átmegyek a konyhába.Gyorsan csinálok egy kávét,majd egy kabátot felvéve,kilépek a hátsóteraszra.A kabátzsebéből előhúzok egy szál cigit egy öngyújtóval,majd meggyújtom,é hosszasan beleszívok.Amint elszívom a cigarettát,lemegyek a kapuhoz,hogy kiszedjem a postaládából a leveleket,majd bemegyek,hogy kibontsam a számlákat.Ahogy kibontom a villanyszámlát,a szívem megáll egy pillanatra.Kétszázhetvenkettő dollár három cent.

-Szia,kedves.ölel át hátulról hirtelen Carly.

-Szia.-suttogom.

-Mi a baj?

-Nézd meg,mennyi a villanyszámla.Vagy spórolunk,vagy dolgozunk.-jelentem be fájdalmasan.Talán igaza volt a minap és dolgoznunk kéne.Ah.

-Drágám,természetesen elmegyünk dolgozni.Úgysem szeretek csak a te pénzeden élni.Így végre normális szülők és család leszünk.-simogatja édesen meztelen hasamat,miközben a hajamba fúrja arcát és mélyeket szippant annak illatából.

-Édesem,nem érezted eddig jól magadat,hogy nem kellett dolgoznunk?

-Hát,nem igazán.Imádlak Titeket,mindennél jobban,de akkor sem voltunk,vagyunk egy normális család.Most őszintén!Melyik családban nem dolgoznak a szülők,de mégis dús gazdagok?Illetve már nekünk is látványosan kezd fogyni a pénzünk.Eddig nagy lábakon éltünk,most ideje visszafogni magunkat.Amúgy meg,egyszer úgyis elfog fogyni a pénz.Ideje végre felnőnünk és dolgoznunk!Már nem vagyunk tizennyolc évesek.-suttogja Carly,majd fordít egyet rajtam,így egymással szemben állunk.

-Megértelek.-bólintok egyet.-,de én már olyan korán elkezdtem dolgozni,hogy még belegondolni is rossz.De a családomért mindent!-mosolygok bájosan,de ezzel senkit nem akarok gúnyolni,csak Carly-t nem akarom megbántani.

-Figyelj-suttogja Carly még mindig,miközben én végiig simítok derekán,így biztos lehetek benne,hogy Ca még nem öltözött fel,így totál meztelen.-,mi lenne,ha újra visszatérnél?

-Mármint,hová?-kérdezem furcsán,miközben csupasz,jobb mellére csókolok.

-Újra vissza,a színpadra,a reflektorfénybe!Térj újra vissza.Legyél újra sztár!