40.részlet

JAAAJ,DE VÁRTAM MÁR!
KÖSZÖNÖM AZ EDDIG KOMMENTEKET ÉS,HOGY EGÉSZEN IDÁIG OLVASTÁTOK A BLOGOMAT!A NAGY HÍR,HOGY MOST MÁR BIZTOS,HOGY LESZ 2. ÉVAD!NEM TUDOM,HOGY MIKOR JELENTKEZEK VELE,DE AZ BIZTOS,HOGY MÉG EBBEN A HÓNAPBAN!KÖSZÖNÖK MÉG EGYSZER MINDENT! <3
REGINAAXX

A gyerekeket kivették a kezemből,majd amint mindent elrendeztek visszatoltak a "szobámba".Hála Istennek Justin is jöhetett velem.
-Felhívom anyáékat.-mondta,majd leült az ágyam melletti székre.

*Justin szemszöge*

Annyira boldog voltam,majd amint Carlyt áttolták a szobájába és leültem mellé,hívtam is Robékat.
-Hallo?-szólt bele Rob.
-Úr Isten!Megszülettek!-kiabáltam a telefonba.
-Tessék?-döbbent le.
-Igen!Jól hallottad.-mondtam hihetetlenül boldogan.
-Rendben.Keresünk egy odatartó gépet és holnapra már ott is vagyunk.-mondta.
-Rendben.Várunk titeket!Sziasztok!-köszöntem és már le is raktam a telefont.Éppen megakartam szólalni,Carlyval beszélgetni,amikor egy nővér jött be.
-Sziasztok.-köszönt.Eléggé lazának tűnt,talán 3-4 évvel lehetett idősebb,mint mi-Akkor mi lesz a babáknak a nevük?-kérdezte,miközben egy tollat vette elő zsebéből,majd a kezében tartott papírokra emelte.Istene!Ezen még nem is nagyon gondolkoztunk.Én kérdően ránéztem Carlyra.
-Itt hagyná a papírokat meg a tollat?Még nem nagyon döntöttük el a gyerekek nevét.-mosolygott Carly.
-Persze.Amint megbeszéltétek,írjátok rá a papírokra.Én majd vissza jövök érte.Carly,neked viszont azt üzeni a főorvos,hogy befog jönni,olyan 5 perc múlva.-magyarázta a nővér.
-Rendben.-bólintott,majd a nővér ki is ment.
-Szóval?-néztem kétségbeesetten Carlyra.
-Én a lány neveken már gondolkoztam....Szerintem a Jenna az nagyon szép név és még a Nathalie-n gondolkoztam.-magyarázta Ca.
-Rendben.Szerintem a Jenna,a szebb.
-Akkor Jenna?
-Igen.-bólintottam,majd ráírta a lapra:"Jenna Bieber".
-És a fiú?-kérdezte.
-Noel-vágtam rá egyből.
-Noel?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ühümmm...
-Noel Bieber,Noel Bieber....-ismételgette-Tényleg jól is hangszik és szép is.Akkor Noel!-jelentette ki,majd ráírta a lapra:"Noel Bieber".
Ezek után az orvos bejött és közölte velünk,hogy holnap reggel kiengedik Carlyt és a gyerekeket,ha nem lesz semmi baj.Carly felhívta Lexit és Jadet,én pedig apáékat,Scootert és Ryanéket.Mindenki odáig volt és közölték velünk,hogy holnap eljönnek látogatóba.Jaj.Az estét végig beszélgettük Carlyva és természetesen azt is,hogy amíg anyáék nem érnek haza elmegyünk vásárolni,és jönnek a gyerekek is.Amint Carly elaludt én haza mentem,vagyis hozzá,szedtem neki össze ruhákat,amiket eddig vettünk a gyerekeknek azokat is összeszedtem-hordozó,pici cipőket,ruhát-és már is mentem vissza.Vissza értem,leültem Carly mellé és az álom el is nyomott.Reggel orvosok hangjára keltünk.
-Jó reggel.-mosolygott Mr.Simon-Carlyt még egyszer átvizsgáljuk és mehetnek is.A babák teljesen rendben vannak.-mosolygott.Mi csak bólintottunk,majd átnézte Carlyt,beszélgettek arról,hogy hogyan is érzi magát,majd kijelentette az orvos,hogy haza mehetünk.A babákat felöltöztette Carly,a nővér segítségével,majd indulhattunk is.
-Úr Isten,milyen picik!-ámuldozott Carly miközben én a kis Jennát,ő pedig Noelt vitte a kezében-hordozóban.Nagy nehezen beültünk az autóba,Carly a gyerekekkel hátra ült.Most egyáltalán nem érdekelt sem a sajtó és az sem,hogy mit gondolnak.Sokan sejtették,hogy Carly terhes,így én sem és Carly sem csinálunk nagy felhajtást belőle.Megálltam,10 perc utazgatás után egy baba boltnál,ahol sajtók hada állt.
-Meg mutassuk nekik?-néztem hátra Carlyra.
-Figyelj.-sóhajtott-Egyszer úgy is lekapnák őket és azt sem szeretném,hogyha abban a hitben élnének,hogy ők sosem lesznek címlapon.Szerintem nem kell ebből nagy ügyet csinálni!Scooterrel beszéltem,ő azt mondta,hogy ránk bízza.Ebbe nekünk kell döntenünk.-mosolygott.
-Hát akkor....Mennyünk.-mondtam.Kinyitottam nekik az ajtót,most Noelt,ő pedig Jennát vette kezébe.
-Mr.Bieber!Ezek a gyerekek a maguké?-tették fel a hasonló kérdéseket.Ránéztem Carlyra,ő bólintott,így magamhoz húztam,majd a gyerekekkel együtt odamentünk nyilatkozni egy középkorú férfihoz.
-Igen.Ezek a szépségek a mi gyerekeink.-mosolyogtam.
-A nevüket megtudhatnám?
-Persze.Ő Jenna,ő pedig Noel.-válaszolt Carly,miközben a szövegéhez illően mutogatott.
-Ikerek?
-Igen.
-A házasságon,eljegyzésen gondolkoztak már?
-Még nem igazán,de majd arra is sor fog kerülni.-mondta Carly.
-Nagyon gyönyörűek!Köszönjük,hogy nyilatkoztak.Sok boldogságot!-mondta.Mi bólintottunk és bementünk a boltba.Annyira sok aranyos dolog volt,de amikor megláttam egy lila,lány felsőt,amin az én fejem virított,rögtön megmutattam Carlynak,majd megbeszéltük,hogy feltétlenül meg kell vennünk.Amint minden játékot,ruhát és a hasznosabb tisztálkodó szereket megvettük nekik,már indultunk is haza.
-Na gyerekek...Ez itt a papátok háza.-jelentette ki Carly,miközben ő gyerekeket,én pedig a megvásárolt cuccokat hurcoltam.Uram Isten!Ezt annyira durva volt hallani.

*Carly szemszöge*

Amint beértünk a házba én felmentem a gyerekekkel,a szobámba,miközben Justin vagy ötször fordult,az ágyal vagy ahhoz hasonlókkal.
-Sziaa...-bújt mögém Justin,miközben én Noelékkel játszottam.
-Szia.-mosolyogtam-Annyira gyönyörűek!-mondtam,hiszen tényleg nagyon szépek és ezeket nem csak azért mondom,mert a mi gyerekünk.
-Tudom.Apádék most írtam,hogy nemsokára itt vannak.
-Oké.-bólintottam,miközben ölembe emeltem Jennát és elkezdtem simogatni,hogy ő is aludjon el,mivel Noel-akit mondhatunk az öccsének-már régen bedobta a szunyát.
-Nincs kedved hozzám költözni a gyerekekkel?-kérdezte,miközben eldőlt az ágyon.
-Úr Isten!Dehogy nem-mondtam,majd nyomtam egy puszit szájára-De elfogunk férni?Mivel én még soha nem voltam a házadban,ami kíváncsivá tesz és egyben érdekes is.-magyaráztam.Még beszélgettünk egy kicsit,majd a csengő zavarta meg.

*Justin szemszöge*

-Ezek tuti,hogy anyáék!-mondtam,majd rohantam le,kinyitni az ajtót.
-Sziasztok!-kiabáltam,miközben anya nyakába ugrottam,majd Robbal lepacsiztam.
-Carlyék?-kérdezte anya.
-Fent vannak.Gyertek!-mondtam,majd rohantam is fel.
-Úr Isten!-hallottam meg Rob hangját,amint felértünk a szobába,anya csak a szája elé tette kezét,majd mindketten elsírták magukat.Carly,amint észrevette őket,Jennát lerakta a kezéből,öccse mellé,majd odaszaladt anyuékhoz és mindkettőjüket megölelte,majd odajött hozzám és nyomott egy kisebb csókot számra.Annyira jól éreztem magamat,miközben életem szerelme karjaimban,a gyerekeim békésen alszanak,Rob és anya is boldogak.Annyira jó lenne,ha megtudnám állítani az időt és minden,örökre így maradna!