39.részlet

GYEREKEK!
EZT IS MEGÉRTÜK!AZT HISZEM,HOGY FELLÉLEGEZHETEK!
SZÓVAL....EDDIG NAGYON ÚGY NÉZ KI,HOGY LESZ 2. ÉVAD,DE FOGALMAM SINCS,HOGY MIKOR!HA 5 NAP MÚLVA IS ÚGY FOG ÁLLNI,HOGY LEGYEN AKKOR ELKEZDEM ŐKET ÍRNI,DE NEM RAKOM KI.AMIBE BIZTOS VAGYOK,HOGY HOGYHA LESZ 2. ÉVAD AKKOR NEM SOKÁIG FOGOM KIBÍRNI,HOGY NE RAKJAM KI! :)
MÁR CSAK EGY RÉSZ ÉS VÉGE!-EGY IDŐRE!
REGINAAXX

*3 hónap múlva*

Justin még mindig nem jött vissza,de tartjuk a kapcsolatot és randizgatunk.Apu és Pattie oda költöztek,mivel apu kapott egy állandó munkát,Pattievel együtt.Annyira boldogok és én ennek örülök,viszont a babákat még mindig nem mondtuk el nekik.Lil és Jade együtt élnek és még mindig imádják egymást.A hasamat még mindig mérem:120cm.Egyre nagyobb és nagyobb.Bár azt mondják,hogy egy ideig nőni fog,majd abba marad.Ami az iskolát illeti,ezt az évet kihagyom,majd jövőre újra kezdem magántanulóként.Az orvosnál voltam már egy párszor,azt mondta,hogy minden rendben a gyerekekkel és teljesen egészségesek.Ezek miatt mindenféleképpen kell beszélnem Justinnal,szóval a napi beszélgetési szint az megvan.Nem rég keltem fel és éppen készülök,mivel randim lesz Justinnal.Annyira várom már!!!Gyorsan kerestem egy ruhát,ami jól is áll,majd el is indultam.Elég nehéz olyan ruhát találni,amibe kevésbé látszik a hasam,de bármennyire is szeretném eltakarni,látszik.Sminket meg egyáltalán nem hordok,mivel a víz kiver,hogyha meleg van és van rajtam smink.Egy parkban találkozunk.Fél 3-ra volt megbeszélve a találkozó,én öt perccel előbb ott voltam.Justin pontosan fél 3-ra ott volt.
-Sziasztok!-mindig többesszámba köszön és szerintem ez tök aranyos dolog tőle.
-Szia.-köszöntem mosolyogva,majd leült mellém.A hasamat megfogta,majd nyomott egy puszit számra.
-Na....Hogy vagy?-kérdezte,miközben teljes testével felém fordult.
-Egész jól.Bár sokszor kiver a víz és rosszul is vagyok.Néha,mikor nagyon rosszul leszek,azért megijedek,mert nem teljesen tudom,hogy mit kéne csinálnom és félek,hogy valami bajom lesz nekem vagy a babáknak.-simiztem a hasamat.
-Értem.-hajtotta le a fejét.
-Valami baj van?-fogtam meg a kezét.
-Igazából lelkiismeret-furdalásom van.-mondta.
-Mert?-kérdezte döbbenten.Most tényleg nem csinált semmit!Teljesen normális!
-Mert,egyedül vagy,de még mindig nem tudnék visszamenni.-magyarázta el baja okát.
-Justin.-sóhajtottam-Én még mindig nem tudom,hogy miért mentél el,de hogy őszinte legyek kezdem már megszokni az estéket a laptoppal és a zsebkendők hadával.-nevettem fel-Viszont engem nem kell sajnálni és ne legyen lelkiismeret-furdalásod!Erős vagyok!Megoldok mindent és hiszek abban,hogy egyszer visszajössz!-mondtam,miközben egy könnycseppet töröltem le arcomról.
-Tudom,Tudom,hogy erős vagy.Tudom,hogy megértesz.Tudom,hogy nem érted ezt az egészet.És vissza fogok menni,egyszer.-mondta,majd megcsókolt.Nyelvét megpróbálta átdugni számba,sikeresen.Egy hosszú,forró csók után elváltunk-Ugye tudod,hogy még mindig szeretlek?-kérdezte.Én csak bólogattam.Beszélgetésünkből egy labda zavart meg engem.Egy egész picike,rózsaszín labda volt.Körülnéztem a parkban,majd megláttam egy olyan 4-5 éves körüli kislányt,alig 3 méterrel tőlem.Szerintem a labdáért jött,de megijedt.Majd megláttam a szüleit.Annyira boldognak tűntek,ahogy együtt nevettek,ölelkeztek és puszit váltottak.Szemeimet egy pillanatra lehunytam,majd újra kinyitottam.
-Gyere.-mondtam barátságosan a kislánynak,mivel felállni,ha akartam volna sem tudtam volna normálisan-Szia.-köszöntem neki.
-Szia.-köszönt félénken.Annyira értelmesnek tűnt és egyáltalán nem volt pösze,mint a többi vele egyidős gyerek.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Sasha.-mondta-Téged?-egyre jobban bontakozott ki előttem és Justin előtt,aminek örültem.
-Carly.-mondtam-Tessék,ez a te labdád?-kérdeztem.
-Igen.-bólogatott-Neked is lesz kisbabád?
-Igen.-mondtam.
-Ő lesz az apukája?-mutogatott Justin felé.
-Igen,én leszek.-hajolt le hozzá Justin.
-Nekem most lesz kistestvérem!-dicsekedett.
-De jó neked!-mondtuk egyszerre Justinnal.
-Sziasztok!-köszönt el hirtelen,majd el is rohant.
-Csodálatos anyuka leszel!-mondta Jus,majd nyomott egy puszit arcomra.
-Köszönöm.-mosolyogtam.

*6 hónap múlva*

Apuéknak elmondtuk a dolgot.Nagyon jól fogadták!Lil és Jade mindig velem vannak.Lexi,pedig együtt van Alexszel és utazgatnak.Ha jól tudom,most éppen Japánban vannak.Szombati nap van,esős,de süt a nap.Justin reggel már átjött és most ilyen öt óra tájban arra gondoltunk,hogy filmezünk egyet.A Kellékfeleség-et nézzük.Mikor már vagy a felénél jártunk,gyomromban égető görcs keletkezett,ennek hatására enyhén felkiáltottam,majd megfogtam a hasamat.
-Minden oké?-kérdezte Justin kétségbeesve,miközben szó szerint belehajolt az arcomba.
-Sssssssssz...-sziszegtem-Fáj a hasam.Nagyon!-szenvedtem,mint egy tehén,aki most szül.
-Gyere.-állította le a TV-t,majd segített felállni.
-Mit csinálsz?-kérdetem,miközben elém tolt egy papucsot.
-Csak nem hiszed,hogy hagyom,hogy mezítláb menny be a kórházba!
-Hogy hová?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem foglak így hagyni.Gyere.-engedelmeskedtem neki,mindent elrendezett(felvette a cipőjét,bezárta az ajtót),betámogatott az autóba és már vezetett is.Szerencsénkre az idő csodálatos volt,sütött a nap.Negyedóra alatt ott is voltunk,oda is segített bemenni,majd gyors megkerestük az orvost,bejelentkeztünk.Jött is az orvos,majd gyorsan elkellet döntenünk,hogy apás szülés lesz-e,mert mint kiderült nemsokára megfogok szülni.Annyira izgulok,de boldog vagyok!
-Szóval?Szeretnél bent lenni?-kérdeztem Justint.
-Ha nem zavarlak!
-Nem,dehogy is!-mondtam,majd nyomtam egy puszi szájára.Az orvos és a nővérek segítettek mindenbe,majd miután egy tolós ágyra rárakta,toltak is be a szülészszobába.Ha minden igaz természetes szülésen kell átesnem.Bejött egy orvos meg két nővér,beérzéstelenítettek,még beszélgettek valami páciensről és megkezdtük a "műveletet".
-Úr Isten!-üvöltöttem fel,amikor a legnagyobban hatott a a fájdalom,ennek eredményeként a második kisbaba is megszületett.Rá két másodpercre a kezeimben tarthattam mindkét kicsikémet.Az egyik lány volt,a másik fiú.Annyira aprók voltak és gyönyörűek.Pont,mint az apjuk.
-Köszönöm!-hallottam Justin hangját,miközben könnyen kilehetett belőle venni,hogy sírt,majd nyomott egy puszit homlokomra.