37.részlet

OMB!6 KOMMMENT!
KÖSZÖNÖM!
REMÉLEM EZ A RÉSZ IS TETSZIK!PRÓBÁLTAM OLYAN RÉSZ ÍRNI,HOGY AZÉRT SZEMEITEK KICSIT BEKÖNNYZZEN!NEM TUDOM,HOGY NEKETEK SIKERÜLNI FOG-E,DE AMIKOR ÍRTAM A SÍRÓGÖRCS KERÜLGETETT-AZ UTOLSÓ MONDATNÁL PLÁNE!
REGINAAXX<3


És elindult a kijárat felé...Az a fájdalom,amit akkor éreztem leírhatatlan volt.Nem értettem azt,hogy Justin miért viselkedik így!FÁJT!Fájt,mert nem csak az én gyerekemről,vagyis kerekeimről volt szó!Ugyan úgy a Bieber vér is bennük van!Fájt,mert itt hagyott.Fájt,mert azt mondta,hogy nem örül nekik.És még sorolhatnám fájdalmam okait....De akkor is megfogom őket szülni-bármi áron-és felfogom őket nevelni-bármi áron.Már csak attól félek,hogy apu mit is fog szólni hozzájuk.Bár az utóbbi időben nem úgy viselkedett,mintha érdekelném.Vagy egy hete nem hívott,2 hónapja nem láttam és még minimum 4 hónap...ha csak fel nem ajánlanak neki még több munkát.Végül rájöttem,hogy el kéne indulni a kórházból,így is tettem.Amint kiértem rögtön tudtam,hogy hol is parkol Justin.Range Rover,üvöltő zene,járó autómotor.Lassan beültem az autóba,az utat szó nélkül tettük meg,amikor körülbelül már csak 10 perc volt hátra az útból megszólaltam:
-Komolyan gondoltad,amit mondtál?Tényleg nem örülsz nekik?-kérdeztem,miközben hasamra néztem és elkezdtem simogatni.
-Nem.Vagyis nem tudom.-magyarázta,miközben folyamatosan az utat pásztázta.
-Gratulálok Justin Drew Bieber.Tényleg!-motyogtam az orrom alatt.
-Miért?Te mit csinálnál a helyembe?-húzta fel magát,miközben láttam,hogy a kormányt egyre jobban szorongatta.
-Én?A helyedben?Boldog lennék,hogy apuka lehetek!-mondtam én is egyre idegesebben.
-19 évesen?-húzta fel a szemöldökét,majd az egész út alatt először rám/ránk nézett.
-Miért?Szerinted én mennyi vagyok?-kérdeztem,szinte már szánalmasan nevetve.
-Jó.Oké...Ez rossz érv volt,de akkor is!Carly!Érts meg!-nézett egy pillanatra szemeimbe.És itt volt az a pillanat,amikor ismét előtört belőlem a sírás.Most tényleg nem tudtam miért!Lehet,hogy azért mert Justin nem akar minket....Igen!Biztosan,hogy ez az oka!
-Ne haragudj,Justin!De nem tudlak!-ráztam a fejemet sírva.
-Most meg miért sírsz?-lassított egy picikét,de tényleg csak egy minimálisan.
-Szerinted?Eddig nehezemre esett saját magamra vigyázni,most meg plusz két emberre kell vigyáznom,ha ideges leszek nem szívhatok el egy szál cigarettát sem!És több,mint valószínű,hogy a gyerekeim apja nem akar minket elfogadni!-mondtam,miközben arcomat kezeimbe temettem.
-Ez nem igaz!Emlékszel,amikor elmentünk sétálni?Pár hete?-kérdezte,miközben lehajtott a leállósávba.Én csak bólogattam-É arra is,hogy mit mondtam?-megint csak bólogattam-És mit is mondtam?-kérdezte.
-Azt,h-ho-hogy te min-mindig mellettem leszel.-szipogtam.
-Pontosan.-mosolygott,majd egy puszit nyomott fejem búbjára.
-De bent mégsem úgy viselkedtél!Justin!El sem tudod képzelni,hogy-hogy fájt nekem,amit mondtál odabent.-mondtam,miközben könnyeimet törölgettem.
-Tudom,de még a gondolattal sem voltam tisztába és nem is akartam,de ahogy mesélsz róla úgy egyre jobban kezdek megbarátkozni a tudattal!És már tudom is,hogy hol vegyünk majd ruhákat nekik.-mosolygott,majd nyomott egy hosszú csókot,miközben kezeit hasamra vezette és azt kezdte el selymes kezeivel kényeztetni-Köszönöm,hogy ennyire megértesz és,hogy lehet egy ilyen csodálatosan szép és szexi barátnőm.-vált el tőlem.Én csak egy mosollyal díjaztam.

*Justin szemszöge*

Nem tudom,hogy hogyan is fogom kibírni innentől Carlyval.Egyre nyűgösebb és sírósabb.miután kibeszéltük magunkat haza felé vettem az irányt.10 perc alatt oda is értünk.Amint beléptünk Carly ledobta magát az ágyra,majd engem is maga mellé invitált.Alig 2 percet ültünk TV-t nézve,amikor megszólalt:
-Édes!-én erre felkaptam a fejemet-Hoznál egy kis csokit?Ott van a hűtő melletti kis szekrényben!-kért rá meg.1 percen belül már ott is termettem mellette csokival a kezembe-amit majdnem elhánytam magamat.Éppen,hogy leültem megint megszólalt:
-Innit is,ne haragudj!-mondta,majd küldött egy levegő puszit.Sóhajtottam egy rohadt nagyot,majd felálltam.Éppen narancslevet töltöttem neki,amikor édmeghallottam a hangját...Ismét:
-Majd egy takarót is vagy elég egy pléd is!Köszönöm!Szeretlek!-kiabálta.Kezemből leraktam a naracslevet.Baszottul elegem lett belőle,hogy folymatosan ugráltat,bőg,nyüglődik.Megfogtam magamat,felmentem az emeletre,kerestem egy táskát abba összeszedtem egy pár dolgot,amire szügségem lehet a minden napokban,majd lerohantam.Amint meglátott Carly egy táskával a kezemben felállt,majd elkezdett dadodrászni:
-Ju-Justin!Hova mész?-kérdezte,miközben egyre jobban közeledett hozzám.
-Ne haragudj Carly!-ráztam meg a fejemet,oda mentem hozzá,nyomtam egy puszit homlokára,majd elhagytam a hazát.