46.részlet

Próbáltam magamat összeszedni,de senki nem tudja elképzelni,hogy milyen nehéz ilyenkor bármit is cselekedni.SENKI,nem tudja azt elképzelni azt a fájdalmat,amit akkor éreztem.Csak az tudja,aki már átélte az ilyesfajta fájdalmakat,vagy éppen bántalmazásokat.Minden bátorságomat összeszedve szólásra nyitottam számat:
-Igen.Emlékszem.De miért teszed ezt Justin?-löktem el magamtól,sikeresen.
-Most-nyugodj-le.-parancsolta,miközben mutatóujját felemelte.
-Justin.nem fogok!-kiabáltam,gyerekekkel nem törődve-Miért ke..-próbáltam befejezni mondatomat,de arcon vágott,elég rendesen.Szemeimbe könnyek szöktek,amit nehezen tudtam visszatartani-Ezt csak azért csináltam,hogy nyugodj le.-mondta fapofával.
-Ugye tudod,hogy ezzel csak idegesebb lettem?-kérdeztem.Arcvonásaim megfeszültek,izmaimmal együtt.Nem tudtam,hogy hogyan is kéne ezekre a dolgokra reagálni,hiszen ilyenekről nem szoktak bemutatót tartani az iskolában.
-Kérsz még egyet,hogy lenyugodj?-kérdezte,miközben egyre jobban szüntette meg az általam elválasztott távolságot.Amint jobb kezét felemelte,kezeimet arcomra emeltem hátha tompít a fájdalmon.Nem is éreztem azt a fájdalmat,amit az előzőnél,de most is megvolt a hatása és azért mégis ott volt bennem az,hogy JUSTIN,akit az életemnél is jobban szeretek,most megütött.Igen.Szeretem,még mindig,hiszen ez a szerelem,amit ezek után nem hiszem,hogy kölcsönös lehetne.Nem tudtam,hogy meddig bírom visszatartani sírásomat.Eddig annyira erős voltam,de amióta Justinnal élek,olyan gyenge lettem,hiszen eddig éreztem a szeretetét,ami teljesen elolvasztott.Most már csak egyre jobban fagyaszt...Nem akarok vele lenni!Amint megütött,azt követte a társai is.Az utolsó-harmadik-olyan szinte fájta,a tompítás ellenére is,hogy felkellet üvöltenem.
-Auu...Úristen!-üvöltöttem fel.
-Anya?Mi a baj?-hallottam meg Jenna hangját,amint lefelé jön a lépcsőn.Justin csak nagy szemekkel nézett engem és lányát,amint odarohan hozzám-Valami baj van Anya?-kérdezte,miközben megölelt.
-Nem Édesem.Semmi.-ráztam a fejemet-Gyere felviszlek aludni,jó?-kérdeztem,miközben felvettem a telefonomat az asztalról,majd nadrágzsebembe csúsztattam
-Jó.-bólogatott,majd felemelte a kezeit,ezzel jelezve,hogy emeljem fel-Apa is jöjjön.-mondta.Justin csak bólintott,majd hárman felmentünk.Beértünk a szobába,majd nagy nehezen elaltattam Jennát,miközben Justin(!!) a combomat simogatta.
-Gyere.-nyújtotta ki a kezét felém Jus,miközben becsuktam a gyerekek szobaajtaját.
-Hova?-néztem rá kérdőn,miközben kezemet,kezei köz csúsztattam.
-Be.-biccentett a szobánk fel.Annyira lett volna kedven,hozzá,együtt lenni,de most őszintén!Kinek lett volna kedve ezek után vele lenni?Engedelmeskedtem neki,így bementem a szobába,remegő testtel.Leült az ágyra,majd maga felé fordított.Miközben én álltam és lábaimat vizsgáltam és azok remegését,Justin felhúzta a pólómat mellemig,majd elkezdte hasamat csókolgatni,éppen nadrágomat akarta kigombolni,de én megállítottam.
-Khmm...-köszörülte meg a torkát,ezzel emlékeztetve,hogy mit is mondott az előbb,majd még jobban szorított kezeivel derekamon.Minden erőmet összeszedve,testileg és lelkileg egyben kirángattam magam szorításából.
-Justin!Mi a jó,büdös francért csinálod ezt?
-Mit?
-Ezt...Megütsz?Erőszakoskodsz?Nem sokára már ott járunk,hogy teljesen természetes lesz,hogy megerőszakolsz!-törtem ki.
-Ezt most szívd vissza!-állt fel velem szemben,talán 2 centiméterre volt tőlem.Ettől az egy mondatától,amint megint észrevettem ereit,összerezzentem-Csak nem félsz tőlem?-ült ki győztes mosoly arcára.
-Én...Én..Soha!-dadogtam-Miért félnék tőled?-kérdeztem,miközben egyre jobban kezdtem talpra állni.
-Ohh...Nem tőlem kell félned!-rázta a fejét-Hanem a fájdalomtól.A fájdalomtól,amit tőlem kapsz!-magyarázta.
-Egy kérdés:Miért csinálod ezt velem?Ha majd Jennáéknak mesélek a szerelmünkről mit mondok majd?Imádtuk egymást,bár azért bántott engem az apátok de azért sze.....
-MOST!-ennyit mondott és ebből tudtam,hogy most kell abbahagynom.1.....2.....3.....Fuss!!!
Berohantam a fürdőnkbe.Elkezdtem a zsebeimbe turkálni,hátha megtalálom a telefonomat.Siker!Nem tudtam,hogy kit hívjak,de nem akartam justinnal egy lakásban sem lenni.Kit hívjak?Apát?Scootert?Adamet?Esetleg a rendőröket?Mi?nem!Apa,rendőrök kilőve.Most csak Adam vagy Scooter maradt.Scootert azért nem akartam hívni,mert lehet,hogy Carinnel van-így fél 11-kor,viszont Adamet tényleg zavarni sem szerettem volna és,ha ide jön abból csak verekedés lehet.Scooter!Kikerestem a számát,majd tárcsáztam.
-Hallo?-hallottam meg álmos,fáradt hangját.
-Szia!Carly vagyok-szóltam bele lihegve.
-Ohh..Szia!Mondjad!
-Scoo..Segítened kell!
-Mi?Miben?
-Justin.Justin.Teljesen meghülyült!Ma már többször megütött és fenyeget!És,ami a legfontosabb...-csuklott el a hangom.
-Mondjad már!
-Megcsalt!Ma jelentette be.
-Úristen!Ez tényleg meghülyült!És..És most hol vagy?Mit csinálsz?
-Éppen a mosdóban vagyok és várok valami segítségre.
-Értem.Pár perc és ott vagyunk Carinnel.
-Köszönöm.-köszöntem meg és már le is tettük.
-Mi a picsát csinálsz?-hallottam meg Justin ideges hangját,miközben az ajtón dörömbölt.
-Nyugodjál már meg!Alszanak a gyerekek!-osztottam ki.itt abba hagyott mindent,majd 5 perv után hallottam,hogy megáll egy kocsi,a bejárati ajtó nyílik-csukódik,majd ugyan ez a szobánk ajtajával.
-Mi a kurvaeget csinálsz te ezzel a lánnyal?-hallottam meg Scooter ideges hangját,amint torkaszakadtából üvölt.