45.részlet

MEGJÖTTEM!
JÓ.AZÉRT EGY KICSIT ELKESERÍTETT,HOGY 11 KOMMENTÁR UTÁN-AMI MELLESLEG 1 NAP ALATT JÖTT ÖSSZE-A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ CSAK 5 JÖN-2 NAP ALATT.
MOST AZZAL NYUGTATOM MAGAM,HOGY MINDENKI NYARALNI VAN,MEG ILYENEK,DE AZÉRT REMÉLEM,HOGY NEM A VÁLTOZÁSOK MIATT NEM ÍRTOK KOMMENTÁRT.
REGINAAXX

-Gyere.Üljünk le.-vezetett a kanapéhoz,miközben gyorsan kiöntötte a turmixát egy pohárba,majd leültünk mindketten-És most mesélj!Elmeséltem neki,mindent,egytől-egyig.Állát csak úgy kapargattam fel a földről-Az szép!Mit képzel ez magáról?Látod!Én mindig is mondtam,hogy egy geci!-mondta nevetve,de nem nagyon sikerült vidámabbá tennie.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Hol van a piercinged?
-Kiszedtem néhányt,de ez megmaradt.-mutatott a szemöldökére-Miért?
-Ne tudom,csak olyan furcsa vagy nélkülük.-magyaráztam-Kaphatok abból?-mutattam a kezében lévő turmixra.
-Persze.-mosolygott,majd felém nyújtotta-Itt maradsz éjszakára?Vagy Jennáék...-kérdezte.
-Nagyon zavarnék?Majd korán elmegyek,hogy nehogy észrevegyék,hogy nem voltam otthon.-magyaráztam.
-Maradj csak!Ha zavarnál nem kérdeztem volna meg!-nevetett,miközben nyomott egy puszit arcomra.Olyan,mint régen.Annyira kedves.De remélem nem csak egy átmeneti állapot-Egyébként,képzeld!Jövő héten jön haza jön egy hétre Hope!-újságolta.Hope,Adam nővére,bár csak egy-két hónap van köztük.Imádom Hopeot!Annyira aranyos és kedves.viszont le se tagadhatnák,hogy testvérek.Az ízlésük,meg úgy mindenük hasonlít...Szerintem.
-Áhh...Inkább megyek,mert nincs semmi ruhám!-mondtam,majd felálltam.
-Biztos?
-Ühümm...
-Akkor haza kísérlek!-mondta.Miután beleegyeztem elvett egy melegítő felsőt,mindketten felvettük a cipőnket,lekapcsoltunk minden villanyt,,bezárta az ajtót és már indultunk is.
-Köszönöm,hogy segítesz és,hogy itt vagy mellettem!-köszöntem meg mindent,miközben megálltunk a házunk előtt.justin még fent volt,mivel a nappaliban még égett a villany.
-Ugyan.-legyintett-Én köszönöm,hogy megbocsájtottál nekem,azok után,amiket műveltem.-simított végig arcomon,amitől egyenesen kirázott a hideg-Attól függetlenül,hogy nem úgy állunk,mint,ahogy én szeretném.-erre csak felnevettem kínosan.Vázolok:Akkor ő most azt mondta,hogy ő köszöni,hogy megbocsájtottam neki,még akkor is,hogyha nagyon,de nagyon bunkó volt velem.Örül,hogy jóba vagyunk,nagyon,de jobban örülne,hogyha minden olyan lenne,mint régen és együtt lennénk.
Hogy őszinte legyek,én is jobban érezném magamat!Csakis a gyerekeket hiányolnám!Olyan jó volt régen,amikor reggelente Adam jött értem,majd találkoztunk Jaddel!Suliba voltunk,lazultunk utána,haza ment mindenki,majd megint lazultunk!Ahh...Hiányzik az az idő!Olyan nyugis volt minden!Az egész életem!
-Akkor..Én most.Bemegyek.-mutogattam össze-vissza,mintha zavarba lennék,de hogy lehetnék?Hiszen vagy 5 éve ismerem!
-Rendben.Vigyázz magadra!És ne hagyd,hogy Justin kikészítsen!-mondta,majd nyomott egy puszit arcomra-Remélem tudod,hogy szeretlek!-simított végig arcomon.
-Igen.Tudom.-hajtottam le fejemet-Én is téged,de,mint tudod nem úgy,mint ahogy te.Ő csak bólintott,nyomott a másik arcomra még egy puszit,majd elment.Mély levegőt vettem,majd benyitottam a házba.
-Szia!-kiabáltam halkan.
-Szia.-jött elő a nappaliból Justin félénken.
-Baj van?-kérdeztem.
-Szerinted?-nézett rám lenézően.
-Fogalmam sincs mi a bajod,hiszen megint te basztál ki velem.-néztem rá hitetlenül
-Lehet.De most,amit kint láttam.Teljesen letört.
-Most sajnálnom kéne?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Nem azt kértem.Csak rossz volt téged látni,ahogy Adam puszit nyom arcodra.
-Honnan tudod,hogy ő volt az?
-Az a baszott nagy fülbevaló...
-Értem.
-Figyelj.Lemondtam Angellel a találkozót.
-Örülök.-köptem oda neki,flegmán.
-Most nézz a szemebe.-fogta meg ingerülten az állkapcsomat,miközben erősen az ajtónak lökött-Lemondtam a találkozót MIATTAD,úgyhogy még egyszer így nem beszélsz velem!Megértetted?-az idegesség és a félelem végig futkosott testemen,mérges,ingerült hangjától,viszont a hideg.Mondandójára semmit nem reagáltam,hiszen hihetetlenül megijedtem-Megértetted?-duzzadtak ki nyakán az erek.Itt már semmire nem tudtam figyelni csak a nyakára.Megszólalni,nem,hogy nem mertem,egy hang nem jött ki a számból.Mozdulni viszont nem mertem és nem is akartam-Szánalmas vagy.-rázta a fejét-Nem fogunk külön ágyban aludni!Együtt fogunk.Ha olyan kedvem lesz,hogy leakarok veled feküdni,akkor te azt teszed!Kifogást NEM fogadok el!-mondta,nyomott egy csókot számra,majd arcomat neki dobta,lökte az ajtónak,miközben fejem koppant egyet,ahogy neki lökte az ajtónak.Szemeim könnybe lábadtak,ahogy meghallottam,hogy becsukja a gyerekek ajtaját,elkezdtem sírni.Ez mégis mi volt?A szívemet kettétörte,most már csak egy fél szívem maradt épségben.És,ha így folytatja az sem sokáig.Elég sokáig húztam az időt,mindent csináltam,csak,hogy ne kelljen felmennem Justinhoz.Eldöntöttem,hogy még iszok egy kicsit.Engedtem egy kis vizet,majd elkezdtem inni,amit két kéz zavart meg,miközben testemen kalandozott.Egy pillanatra lemerevedtem,majd rájöttem,hogy Justin az és,hogy mit mondott.Bevallom!Félek tőle!Nyakamba belebújt,majd elkezdte apró csókokkal behinteni.Majd fordított állásunkon,így neki voltam támasztva a pultnak.Erre hihetetlenül gyenge vagyok.
-Juh...Just-tin!-próbáltam magamtól eltolni.
-Shhhh...-suttogta fülembe-Emlékszel,mit mondtam?Ha azt csinálod,amit mondok,akkor nem eshet bajod.De,ha egy picit is ellenkezel hihetetlenül fog fájni.És azt ne akard,mert akkor egész életedben bántani fog és emlékezni fogsz rá.