44.részlet

SZIASZTOK!
ANNYIRA KÖSZÖNÖM A 11 KOMMENTÁRT ÉS A +2 R.OLVASÓT!
NAGYON BOLDOG VAGYOK,MIVEL EZ A LEGTÖBB KOMMENTÁR SZÁM EDDIG EGY RÉSZHEZ!
A KÉSÉS,PEDIG AZÉRT KÖVETKEZETT BE,MIVEL ÉJSZAKA MEGÍRTAM A RÉSZT,DE,AMIKOR REGGEL KIAKARTAM RAKNI SIKERESEN KITÖRÖLTEM.
ELÉG RÖVID RÉSZ LETT,SZÓVAL SZERINTEM HOLNAP IS ÚJ RÉSZ!
TÉNYLEG IMÁDLAK TITEKET! :** <3
REGINAAXX

Ajánlott zene a részhez:https://www.youtube.com/watch?v=RzB6JlEVYcQ

-Ugye  te most viccelsz?-kérdeztem elképedve,miközben egyre jobban távolodtam el testétől és egyben tőle.
-Nem.Nem viccelek.-hajtotta le a fejét,miközben kezem után nyúlt-mivel én már éppen felállni készültem.
-Justin.Most.Engedj.El.-szótagoltam full nyugodtan,miközben legbelül egy kicsit sem voltam az.

El nem tudom képzelni,hogy-hogy tehetett velem ilyet,egy olyan ember,aki nekem az életemnél is fontosabb volt!Most ez a láng elaludt.Még mindig nem engedett el.Beletörődtem,hogy nem fog elengedni,így visszaültem az ágyra,minél messzebb tőle-Még is mióta?És kivel?-kérdeztem,miközben könnyeimmel elég szoros csatát vívtam.

-Olyan 4 hónapja.-mondta.Itt elszakadt a cérna.Elsírtam magamat.Hihetetlen!
-És ezt mégis,hogy bírtad ki?Hogy bírtad ezt előlem eltitkolni és ennyi hónapon át megcsalni?-kérdeztem,miközben kezei engedtek szorításán,így ki tudtam csúsztatni  kezemet,kezei közül.
-Nehezen,egy lánnyal.
-Ohh..Na ne mondd!-töröltem le könnyeimet-De,hogy hívják,te hülye a csajt?!
-Angel.-nyögte ki.
-Biztos,olyan angyali,amilyen a neve is.-mondtam gúnyosan-Tud rólam és a gyerekeinkről?
-Igen.
-Szuper.Bennetek semmi érzés nincs?Semmi?Hogy ez a hülye...-mutattam végig magamon-...itt vár rád,minden egyes nap és csak,hogy együtt legyetek!Mos tmár értem,hogy miért nem akartál velem lenni.-mondtam,majd miután ismét letöröltem,pár,kósza könnycseppet elhagytam a szobát.

A gyerekekhez vettem az irányt,mivel ŐK a legfontosabbak nekem,bennük még sohasem csalódtam és mindig felvidítanak.Szépen,lassan,halkan besétáltam a szobájukba és leültem a két ágy közé.Néztem őket.Annyira nyugisak voltak,ahogy ott Ha tudnák,hogy mi folyik köztem és az apjuk között...

*Justin szemszöge*

Nem tudom,hogy jó ötlet-e volt,hogy mindent elmondtam és bevallottam Carlynak.Biztos voltam benne,hogyha én mondom el neki ,hogy mi van most,akkor nem fog haragudni,de legalábbis nem ennyire.Amint kiment a szobából Carly,rögtön elkezdtem gondolkozni.Hova ment?Mit fog most csinálni?És a legfontosabb kérdés:Mi lesz most innentől a kapcsolatunkkal?

Cselekednem kellett,így megfogtam magam és elindultam-a házban-megkeresni Carlyt, nem hiszem,hogy elment volna ,mivel nem hallottam ajtó csapódást.Az első utam a gyerekekhez vezetett.mint gondoltam,tényleg ott volt.
-Szia.-köszöntem félénken,Ő csak intett,miközben továbbra is Jennát és Noelt felváltva csodálta-Én..-kezdtem bele-..Tényleg ne haragudj!Sajnálom!
-Justin-sóhajtott-Elhiszem,hogy sajnálod,de tudom,hogy,mint már mondtad 4 hónapja megcsalsz!Szerinted ez normális dolog?

-Nem.
-Mikor találkoznál vele legközelebb?
-Úgy volt,hogy holnap találkozunk.-én akkora egy hülye,marha vagyok.Még el is mondom neki?Hát gratulálok Justin Bieber!Látjátok emberek?Ha az én életemet követitek,akkor bemutatom nektek,hogy-hogy kell rendesen szétbaszni egy családot,vele együtt két életet is.A sajátomét és Carlyét.
-Rendben.Menny csak el!
-Tessék?
-Igen.Jól hallottad.
-De miért?
-Mert én is találkozok valakivel!
-Kivel?-lettem egyre idegesebb és ingerültebb.

-Semmi közöd hozzá!-köpte oda-El nem tudod képzelni,hogy nekem ez mennyire nagyon fáj.Hát Justinka,ezek után,olyat fogsz tőlem kapni,ami az örök életedet végig kíséri ,mint egy rossz-közeledett hozzám-Emlék.-a mondat végére már csak 2 centiméterre volt tőlem,nyomott egy csókot nyakamra-amitől,megjegyzem,kirázott a hideg-,majd kiment a szobából.Én,mit egy kutya loholtam utána.

*Carly szemszöge*

Amit mondtam Justinnak:"Mert én is találkozok valakivel!".Ez a dolog egyenlőre nem igaz,de majd valakivel leszervezek egy talit,talán Lexivel.Elmegyek!Hogy hova?Egy jó barátomhoz,akit szerettem,megutáltam,és most ott tatunk,hogy lelki társam,aki megért.Jade teljesen boldog!Hogy is értene meg?Lexi szintén boldog Hogy is értene meg?És most csak egy barátom van,aki megérthet.

-Most meg hová mész?-kérdezte Justin,miközben már félig felöltöztem,már csak a nadrágot kellett felvennem.
-El.
-De mégis hova?-kérdezte,mintha én csaltam volna meg őt.
-Justin.El kell mennem!Én még egy ágyban sem bírnék veled aludni,ezek után,veled!-gomboltam be a nadrágomat-azzal a mozdulattal,lementem a lépcsőn,felvettem a cipőmet,egy kabátot,majd Justin felé fordultam-ugyanis ide is utánam jött-Kérlek vigyázz a gyerekeim...Gyerekeinkre.-mondtam,majd ismét nyomtam a nyakára egy puszit,ő csak bólintott értetlenül,majd ki is mentem.

Az utcák sötétbe voltak borulva,már csak néhány utcalámpa nyújtott nekem fényt,de ez bőven elég volt.Kitűztem úti célnak barátom házát és már rohantam is hozzá,még a lelkemet is kisírni.Vagy 10 perc sétálás után megláttam a házát,de onnantól rohantam be,mivel tudtam,hogy ma nem hívott át senkit,így kopogás nélkül,feltépve az ajtót,berohantam hozzá,majd elkezdtem keresni a házban.Megtaláltam!A konyhában éppen turmixot(??) csinált magának.

-Ohh..Szia!Mi járatban erre?-kérdezte meglepetten,az ő megszokott,rekedtes hangján.
-Szia.-köszöntem,majd elkezdtem sírni-Juh-Just-tin meg-megcsalt.-dadogtam.
-Tessék?-kérdezte,kigubbadt szemekkel,miközben magához ölelt és nyomott egy csókot homlokomra.

~És,hogy ki volt az a jó barát,akivel oly' jóba lettem?Adam.Adam Davis.