41.részlet

HÁT EMBEREK...!
ITT VAGYOK A 2.ÉVAD 1.RÉSZÉVEL!
REMÉLEM TETSZIK!
REGINAAXX

*1 év múlva*

*Carly szemszöge*

Az életem/életünk csodás.Apa és Pattie apa házába költöztek.Én és a gyerekek Justinnál lakunk.Apáék sokszor átjönnek-bár egyre kevesebbszer,mivel Jennáék is egyre nagyobbak.Pattie sokat segített nekem az elmúlt egy évben,mind a gyerekek,mind a lelki problémáim miatt.Sokat gondoltam Anyára,e miatt sokszor voltam szomorú,kedvetlen.De Justin itt van nekem-ami természetesen nem ugyan az-de imádom.Jade és Lil,a házasságon gondolkoznak,és amint meglátták a gyerekeinket,azonnal eldöntötték,hogy ők is szeretnének.Lexi és Alex külön házat vettek szüleiktől,és azóta is együtt vannak.
Most éppen gondolkozom,miközben Justin mellkasán fekszem.Fél tíz van és még mindig alszik.Azt hiszem fel kéne keltenem,mivel Jeremyék jönnek hozzánk délután,olyan három óra környékén.
-Justin,Justin.-simogattam az arcát,erre nem kelt fel,de amint hallottam egy ajtócsapódást rögtön tudtam,hogy egy perc sem kell és fent lesz.Jennáék azok.Még éppen,hogy tudnak úgy járni,hogy nehogy elessenek,de azóta sem tudnak nyugton maradni.
-Apaaaaaaa...-kiabálta Jenna,majd rámászott Justinra.
-Sziasztok!-kelt fel nevetve Justin,miközben felemelte Noelt is az ágyra.
-Persze,amikor én keltegetlek nem kelsz fel.-mondtam nevetve.
-Fent voltam.-vont meg a vállát-Puszit kapok?-tartotta felém ajkait.Én csak bólintottam,majd nyomtam egy cuppanósat szájára.
-Fúúúúj...-szólalt meg Noel,amit mi csak egy nevetéssel díjaztunk,majd beemeltem az ölembe.
-Jenna!Ma jönne Jazzyék.-mondtam jókedvűen.Még alig egy évesek,de annyira aranyosak és már tudják az alap szavakat is.És,hogy Justin karrierjével mi van?Jár Ő még koncertezni,de ha itt LA-ban van,akkor mi is megyünk,amit nem igazán szeretek,mivel elég rosszak a kicsik,volt már kisebb turnékon-ahova minket is vitt-,de az csak egy hetes volt,az USA-ban.
-De jó!-ugrándozott Jenn.
-Szerintem menjünk enni.-mondtam és a gyerekek már indultak is,de Justin,mint egy nagy gyerek természetesen nyafizott,hogy ő nem szeretne felkelni-Gyere Jus!-ütöttem meg fenekét,majd segítve a gyerekeknek lementünk a konyhába.Igen.Attól függetlenül,hogy 20 évesek vagyunk és gyerekeket nevelünk,néha rosszabbak vagyunk,mint a gyerekek.Noelt és Jennát beültettem az etető székbe-amit utálok,de nem sokáig kell benne ülniük.Gyorsan csináltam nekik kaját-amin nem sokat kell dolgoznom-majd magamnak és Justinnak is csináltam kaját.Vagy 3 perce ettünk,vagyis a gyerekek ettek én meg csak néha-néha egy-egy falatot,mivel segítenem kell nekik.
-Hagyd.-szólalt meg mögüllem Justin,miközben megfogta a működő kezeimet,majd nyomott egy csókot nyakamra-Majd én megetetem őket.-mosolygott,majd leült közéjük.
-Ahh...-sóhajtottam-Köszönöm.-erőltettem egy mosolyt arcomra.Nem azért kellet boldogságomat tettetni,mert nem éreztem jól magam velük,csak hihetetlenül fáradt vagyok,több,mint 3 hónapja nem voltunk együtt és még bulizni sem,pedig amióta apáék ide költöztek lehetett volna egy kicsit időnk együtt lenni.Gyorsan ettem,Justin mondta,hogy nyugodtan lazítsak egy kicsit,amíg ő még mindig etet,majd ő is eszik,ezért bementem a nappaliba és elkezdtem TV-zni.
-Szia Anya.-totyogott oda hozzám Jenna.
-Szia Kincsem.Ide jössz?-kérdeztem,miközben megveregettem magam mellett az ágyat.Ő csak bólintott,így átemeltem magam felett,majd leraktam-Apáék?-kérdeztem.
-Bent.-mondta,majd a konyha felé mutatott.Átöleltem a kis Jennát,majd elkezdtünk keresni valami mesét.Toy Story-nál maradtunk.
-Justin!-kiabáltam,amikor vagy 10 perce nem láttuk őket,de hangjukat hallottam,a konyhából jött.
-Itt vagyok!Ne kiabálj!-ordított vissza.
-Jó.-nevettem-Ma nincs kedvünk egy kicsit apáéknak lepasszolni a gyerekeket,miután elmentek Erinék?-kérdeztem.
-Ma?-húztam fel a szemöldökét-Ne mááár!Majd a hétvégén.-mondta,majd visszament a konyhába.Ez meg mi volt?Most mondhatjuk,hogy lerázott.Én is imádom a gyerekeimet,mindennél jobban,de szerintem minden szülőnek jár a kikapcsolódás,főleg ilyen korban.Egész délelőtt TV-ztünk,amíg Justin-és Noel-sütit sütött nekünk.Őszintén?Borzadalom lett.Természetesen nem mondtam el,így csak megdicsértem őket.
-Szerintem menjünk öltözködni!Nemsokára jönnek apudék.-mondtam Justinnak.Ő bólintott,majd rohantunk fel a kicsikkel.Imádom kiöltöztetni a gyerekeket és ez most sem volt másképp.Justinnal,amint meglátunk egy cuki babaruhát rögtön megvesszük nekik,kiegészítőkkel együtt.Elég hamar elkészültünk,attól függetlenül,amint kész lettünk rögtön csengettek is.
-Sziasztok!-ugrottam Jeremy nyakában,miközben majdnem elestem az utolsó lépcsőfokban.
-Szia!-köszönt nevetve Jeremy,miközben hátamat simogatta.
-Erin?-kérdeztem,miközben leguggoltam a Jazzyhez és Jaxonhoz,majd megöleltük egymást.
-Nem tudott jönni.-húzta el a száját-Drága fiam és a gyönyörű unokáim?-kérdezte.Uhh...Ez olyan durván hangzott,nem?
-Fe.....
-Itt vagyunk!-kiabált Jus,majd kezeibe hordozva a piciket lejött,végül lerakta őket.Nekem csak egy puszit nyomott számra,apjával lepacsizott,majd végig puszilgatta a testvéreit,amit én nevetve néztem végig.Jeremy nagy mosollyal az arcán nézte végig,ahogy unokái-megint megrázott ez a szó "UNOKÁI"-sietve totyogtak oda hozzá.
-Menjünk beljebb!-invitáltam be őket,majd Justin és Jeremy leültek a kanapéra,én,Jazzy,Jenna,Jaxon és Noellel leültem a földre,"nehogy valami baj történjen" érvvel,miközben ők játszottak én Justinékkal beszélgettem.
-És?A házasságkötésen gondolkoztatok már?-hozta fel Jeremy a kínos kérdést.Az egész családdal megbeszéltük,hogy-hogyha Justinnal arra jutunk,hogy összeházasodunk,akkor majd szólunk nekik.
-Apa!-kiabált fel Justin-Hányszor mondtuk,hogy nem most.....
-Justin!Nyugi.-nyugtadkattam,mivel a kiabálásra a gyerekek is felfigyeltek-Jeremy...-sóhajtottam,bár rosszul esett,ahogyan Justin ennyire nagy dobra verte,de most nem ezen kellett gondolkoznom-Nekem is sokszor eszembe jutott,de nem mostanában.Majd értesítünk titeket.-mondtam,majd visszafordultam Jaxonékhoz.

*Justin szemszöge*

Hihetetlen,hogy feltud apám az ilyen hülyeségeivel baszni.Nem hiszem el,hogy nem érti,hogy nem akarunk összeházasodni.És hogy miért nem?Mert van egy másik nő az életemben!