24.részlet

*Carly szemszöge*

Hát igen.Benne is csalódtam.Apám itt hagyott,elment a csajával,én már pedig inkább élek egyedül,minthogy Justinnal.Semmi kedvem hozzá.Még az kéne,hogy ide hozza Selenát.Vagy azt is kinézem belőle,hogy csak alap valami helyi hülye,kurvákat hurcol iden...Felcsinálja őket az ÉN ágyamban majd vissza viszi őket oda ahonnan jöttek...Kurva jó lenne.És ennek érdekében lépnem is kéne!Már szólásra nyitottam is ki a számat,de egy hang nem jött ki csak szüppögtem (ahogy a sírások után szokás.).
-Mondjad Szívem!-ölelt át.Éppen löktem volna le a kezét rólam,de erőm nem volt.Majd újra nekiindultam,hogy hát ha tudok valamit mondani.Nagy nehezen,de sikerült.
-J-J-Justin..Azt szeretném,ha most magamra hagynál.-mondtam.
-Rendben.Fent vagyok!-állt fel.
-Nem.Nem úgy értem!-fogtam meg hátulról kezét-Úgy értem,hogy a házban.Szeretném,ha elköltöznél!-mondtam ki végül amit akartam.
-Soha!Most biztos,hogy nem.Apudnak megígértem,hogy itt fogok veled lenni!Mindig.-mondta majd vissza ült mellém.Hurrá.Mert nekem annyira van kedvem két színű,nagyképű,önelégült arcát nézni.Most már biztos!Ha nem is örökre,de egy ideig nagyon,de nagyon megutáltatta magát velem.Aztán eszembe jutott egy tök jó ötlet.
-Nem baj.-vontam meg vállam,majd letöröltem egy pár könnycseppet arcomról-Áthívom Lexit.Biztos átengedik!Vagyis remélem,-hajtottam le fejem.
-Figyelj!Nem muszáj egy ágyban aludnunk,de...-próbálta befejezni,de nem tudta,mert közbe szóltam:Én is úgy gondoltam!-Rendben...-hajtotta le a fejét-De én akkor is itt maradok!És te ez ellen nem fogsz semmit tenni!-állt fel-Nem hiszem el,hogy te ilyen kis hülye,kurva vagy,hogy az ilyenektől megsértődsz.-mutatott rám.Hülye kurvának nevezett?Egy világ omlott bennem össze-nem ilyennek ismertelek meg.Lehet,hogy csak egyszerűen kár volt téged megismerni!-ordította majd felrohant,gondolom a szobámba.Én csaj jobban és jobban kezdtem el sírni.Olyan 10-20 perc sírás után egy kopogásra lettem figyelmes.Gyorsan letöröltem a könnyeimet,megnéztem magam a tükörbe és rohantam is ajtót nyitni.
-Jó napot!-köszönt be egy középkorú pasas,a kezében egy virágcsokorral,ami egyszerűen gyönyörű volt.De várjunk csak!Ez nem én vagyok,aki virágokkal és lepkékkel álmodik!Én az vagyok a BMX-ekkel és deszkákkal álmodik,miközben a élvezem a deszkás fiúk társaságát!
-Viszont!-vágtam rá.
-Ezt magának küldték!Csak itt írja alá!-nyújtott kezembe egy papírt és egy tollat.Gyors aláírtam,átadta a csokrot és már rohantam is be megnézni,hogy kitől kaptam a csokrot.Nagyon izgultam,hogy kitől is kaphattam.Majd észre vettem egy kis lapot a csomagolópapírra rátűzve.Gyorsan letéptem róla és már bontottam is,elolvastam:

Kedves Carly!

          Tudom,hogy hülye voltam,de szeretlek és örökre Téged foglak,mert gyönyörű
          vagy a hajad,a szemed,a szád,és nem utolsó sorban a tested is az.Tudom,hogy
         most nagyon,de nagyon megbántottalak,de én nem akartalak,mert szeretlek és
          nem akarom,hogy ne magadat add!Te más vagy!Nem kell miattam lányosnak
          és "cukinak" lenned,legyél olyan amilyen szoktál és voltál amíg én nem tűntem
          fel a színen és érezd velem jól magad!Nem tudom,hogy ezek után meg-e bo-
          csájtassz,de nagyon remélem,hogy egyszer még úgy tudsz rám nézni,mint egy
          pasira és a szerelmedre!mert én szeretlek!És amit Selenáról mondtam az rész-
          ben igaz volt,de mégis te valahogy jobban vonzol és mint már mondtam:
          SZERETLEK!SZERETLEK!SZERETLEK!SZERETLEK!SZERETLEK!
          xoxo:Justin


Szóval Justin!Meghatódtam,de még mindig nem bocsájtottam meg neki!Gyorsan beleraktam a csokrot egy vízzel teli vázába és már szaladtam fel hozzá.De szeme ágában sem volt neki ennyi idő alatt,egy virágcsokortól megbocsájtani.Amikor bementem a szobába Justin éppen telefonjával "szenvedett" majd amikor észrevett telefonját lezárta,lerakta az éjjeliszekrényemre és rám mosolygott.
-Na?Hogy tetszett?-csúszott feljebb az ágyamon.
-Köszönöm.Nagyon tetszett.-ültem mellé az ágyra féloldalasan-De ez nem azt jelenti,hogy megbocsájtottam.Nagyon megbántottál!De ezt nem mondod komolyan,hogy innen,a szobából rendeltél nekem virágod?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Miért???-nézett rám mosolyogva.majd egyre közelebb,és közelebb hajolt hozzám.
Úr Isten!Most mit csináljak?Ha engedem a csókot akkor azt hiszi,hogy megbocsájtottam,de,ha csak egy puszit engedek akkor meg azt hiszi,hogy én soha többet nem akarok tőle semmit!
Most mit csináljak?HELP!